Március 18., szerda

Szent Cirill (†387) jeruzsálemi püspök emléknapja; imádság Jeruzsálemért és a Szentföld békéjéért

MTörv 4,1.5–9 – Gyakorlatra váltani az Úr törvényeit

Imádság az egyházért

1Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad. 2Ne tegyetek hozzá semmit se ahhoz az igéhez, amelyet hozzátok intézek, se el ne vegyetek belőle: tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek. 3Tulajdon szemetek látta mindazt, amit az Úr Beelfegor miatt tett, hogy miképp veszített el mindenkit, aki annak hódolt közületek; 4ti pedig, akik ragaszkodtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mindannyian éltek mind a mai napig. 5Tudjátok, hogy parancsolatokra és rendeletekre tanítottalak titeket, amint az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy szerintük cselekedjetek azon a földön, amelyet elfoglalni készültök. 6Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: ‘Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet.’ 7Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük. 8Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok?
9Gondosan vigyázz tehát magadra és lelkedre: el ne feledd azokat a dolgokat, amelyeket tulajdon szemed látott, ne távozzanak szívedtől egész életedben, ismertesd meg őket fiaiddal s unokáiddal.

Mózes törvénykönyvének szerzője, miután fölidézett néhány eseményt Izrael pusztai vándorlásának történetéből, azt szeretné elérni, hogy a nép a tudatára ébredjen, mi a hivatása a világban. Ezt azzal kezdi, hogy emlékezteti legfontosabb feladatára: az Úr hallgatására. „Halld, Izrael” – szól Mózes a zsidókhoz. Ez nem egyszerű erkölcsi buzdítás. Izrael népe számára Isten hallgatása a szövetség elidegeníthetetlen része. Isten leszáll az égből, hogy beszéljen az izraelitákhoz, saját népévé tegye őket. A szövetség biztosítéka éppen ez, hogy Isten úgy döntött, mindig beszél a népéhez, mely olyan mértékben marad az ő népe, amilyen mértékben hallgatja az Urat. Ő a jelenlétével, a szavával folyamatosan vezeti, győztessé teszi a népek között, miután megszabadította az egyiptomi fogságból. Ennek a szakasznak a középpontjában egy kijelentés áll, amit Mózes kérdés formájában fogalmaz meg, s ami vezérfonalként kíséri végig Izrael útját. „Hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr?” Ám a Törvény megtartása, akkor éppúgy, mint a mi korunkban, csak úgy lehetséges, ha szabad válaszként fogalmazódik meg Isten felé, aki szeretetében kiválasztott minket, és szeretné, ha hozzá kötődnénk az egész világra vonatkozó üdvözítő tervében. Ezért fontos, hogy a hívő hallgassa az Urat, és emlékezzen szavaira. A Szentírás szavainak hűséges hallgatása megszabadít minket attól, hogy önmagunk rabszolgái legyünk, a világ divatjait kövessük, és az Úrhoz és szerető tervéhez kapcsol bennünket.

Imádság az Egyházért