Dán 13,1.9.15–17.19–30.33–62 – Zsuzsanna
megtapasztalja Isten segítségét
A
fiatal Zsuzsanna története, akit Izrael két vén bírája környékez meg a
babilóniai fogság idején, a gyengeségben rejlő erő emblematikus története.
Dániel próféta mint fiatal látnok tűnik fel, akin keresztül az Úr megmutatja
igazságosságát; míg a fiatal Zsuzsanna szimbólummá emelkedik, a népnek azt a
részét jelképezi, amelyik hű maradt az Úrhoz, és ellenáll minden csábításnak,
többek között a nép vezetőinek, akik rablókként jelennek meg, akik a saját vágyaik
kielégítésére rabolnak, csak saját kedvükre igyekeznek megszerezni mindent. Erőteljesen
kiemelkedik a történetből az Úr iránti szilárd bizalom: hogy szereti a
kicsinyeket, a gyengéket, az ártatlanokat, és soha nem hagyja egyedül azt, aki őbelé
helyezi bizalmát. A fiatal Zsuzsanna mellett nem áll senki, amikor meg kell
hoznia azt a nagyon nehéz döntést, hogy inkább a halált választja, semmint hogy
megadja magát a gonosznak. Amikor halálra ítélik, bizalmát egyedül Istenbe
helyezi, aki „ismeri a titkokat”. Ezért tapasztalhatja meg Isten beavatkozását.
Ez pedig egy „fiatalember”, vele egykorú férfi hangján keresztül érkezik el.
Igen, az Úr ereje a gyengéken keresztül mutatkozik meg. Egy fiatal ember
megment egy másik fiatalt. Valójában senki sem olyan gyenge, hogy ne tudna
megmenteni egy nála gyengébb embert – természetesen ez akkor van így, ha
engedi, hogy Isten vezesse. Ez a történet mindnyájunkhoz kérdést intéz, a
legfiatalabbakhoz is: miként védelmezzük a számtalan nőt, köztük nagyon
fiatalokat, akiket mind a mai napig számos módon elnyomnak, és miként védjük
velük együtt a szegények egész népét. Fontos, hogy ma is legyenek olyan
emberek, mint Dániel, akik kiállnak az igazságosság mellett, és védelmeznek
minden elnyomottat.
Imádság a szegényekért
