Március 6., péntek

Ez 18,21–28 – Eltávolodni a bűntől, hogy éljünk és meg ne haljunk

A Szent Kereszt imádsága

21Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; 22egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog. 23Vajon a gonosznak halálát akarom-e – mondja az Úr Isten –, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen?
24Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni. 25Ti pedig azt mondjátok: ‘Nem igazságos az Úr útja!’ Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? 26Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. 27És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. 28Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg. 

Ezekiel próféta egy közmondásra válaszol, amit a fejezet elején olvasunk: „Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle.” Nagyon elterjedt ma is az a gondolkodásmód, hogy valakit családi gyökerei alapján vagy mások által elkövetett bűn miatt ítélünk meg. A próféta szava ezzel szemben világosan kifejti, hogy a jó és a rossz közötti választás felelőssége mindig személyes felelősség. Senki sem jó vagy rossz egy más által elkövetett bűn következtében, hacsak nem volt valakinek a cinkosa. Sőt, a próféta kijelenti, hogy Isten hajlandó mindenkinek megbocsátani, aki megtér, megváltoztatja a szívét és cselekedeteit, ha nem tesz többé rosszat, és elkötelezi magát a jó mellett. Ez a bibliai szakasz megmutatja Isten hatalmas irgalmát, amely lehetővé teszi mindenki számára, hogy megváltozzon és megtérjen. Isten irgalmának nincsenek határai, hiszen az Úr mindig készen áll a megbocsátásra. Ám elkerülhetetlenül fontos, hogy az emberek magukba szálljanak, fölismerjék a rosszat a szívükben, és bizalommal forduljanak Istenhez, hogy meghallgassa őket, és segítsen rajtuk. A próféta felhívja a figyelmet: mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy nap mint nap őrködjünk önmagunk felett, hiszen mindennap választanunk kell a jó és a rossz között. Senki sem igaz és jó önmagától. Senki sem gonosz önmagától. Mindnyájunknak mindennap vállalnia kell a felelősséget Isten előtt a cselekedeteinkért és döntéseinkért. Isten mindig kész megbocsátani, de azt kéri, vállaljunk felelősséget tetteinkért. A jó és a rossz közötti döntésben az a bizonyosság, hogy jók és igazak vagyunk, önmagában még nem jelent biztosítékot arra, hogy az életet és a jót választjuk.

A Szent Kereszt imádsága