Oz 6,1–6 – Nem az áldozat kell nekem,
hanem a szeretet
1Nyomorúságukban csakhamar hozzám sietnek:
‘Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz,
‘Jöjjetek, térjünk vissza az Úrhoz,
2Mert ő sebzett meg, de ő gyógyít is meg minket,
megvert, de gondjába is vesz minket.
megvert, de gondjába is vesz minket.
3Két nap múlva ismét életre kelt minket;
harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt.
Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat!
Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal,
eljön hozzánk, mint az őszi eső,
és mint a tavaszi eső a földre.’
harmadnapon feltámaszt, és élünk majd színe előtt.
Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat!
Biztosan eljön az Úr, mint a hajnal,
eljön hozzánk, mint az őszi eső,
és mint a tavaszi eső a földre.’
4Mit tegyek veled, Efraim?
Mit tegyek veled, Júda?
Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő,
és mint a reggel tovatűnő harmat.
Mit tegyek veled, Júda?
Jámborságtok olyan, mint a reggeli felhő,
és mint a reggel tovatűnő harmat.
5Ezért vertem őket a próféták által,
megöltem őket szám igéjével.
Ítéletem elérkezik, mint a világosság.
megöltem őket szám igéjével.
Ítéletem elérkezik, mint a világosság.
6Mert én irgalmasságot akarok és nem áldozatot,
és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.
és Isten ismeretét inkább, mint égő áldozatokat.
Az
előző napon azt a részt hallgattuk meg, amikor a próféta buzdította Izraelt,
térjen vissza az Úrhoz. Ezen a napon azt látjuk, hogy Izrael elhatározta, a
visszatérés útjára lép: „Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, ő tépett meg, ő is
gyógyít meg minket; ő vert meg, ő köti be sebeinket.” A megtérés és az Úrhoz
történő visszatérés útja nem belőlünk születik, nem az egyéni tökéletességre
való törekvés eredménye. Már abban a döntésben is, hogy visszatérünk hozzá, ott
van a bizonyosság, hogy az Úr az, aki megment, meggyógyít, megtart minket.
Ítélete megbocsátás, és nem kárhoztatás. Ez a bizonyosság elkíséri azt, aki
megbánja bűneit. A próféta aztán arra utal: szükség van rá, hogy bejárjunk egy
utat. A megbocsátás és a gyógyulás nem automatikusan bekövetkező esemény,
megelőzi egy fejlődés, tudatos út, az önvizsgálat, a meghozott döntések, az
elhagyott szokások útja. Azt is mondhatnánk, hogy a nagyböjt ideje éppen ezt az
utat mutatja nekünk. A szöveg kétnapi várakozásról szól, hogy a harmadik napon
fölkerekedjünk, és új útra lépjünk. A megtérés nem a pillanat műve, hanem olyan
út, amely a napjaink során fokozatosan bontakozik ki. A próféta így fogalmaz:
„Ismerjük meg, törekedjünk megismerni az Urat: biztosan eljön, mint a hajnal,
megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely öntözi a földet.” Ez azt
jelenti, hogy nem habozhatunk, nem vesztegethetjük az időnket, és nem
halogathatjuk a döntést. Ez az alkalmas idő. Sürgetően szükség van a szívünk
változására, mivel az evangéliumot hirdetni kell, mert a szegények várnak ránk,
mert a világnak szüksége van a remény szavaira.
Előesti imádság
