Oz 14,2–10 – A visszatérés ideje
2Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez,
hisz bűnöd miatt buktál el!
hisz bűnöd miatt buktál el!
3Vigyétek magatokkal e szavakat,
térjetek az Úrhoz,
és mondjátok neki:
»Végy el minden gonoszságot,
fogadd el a jót,
és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked.
térjetek az Úrhoz,
és mondjátok neki:
»Végy el minden gonoszságot,
fogadd el a jót,
és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked.
4Asszúr ne segítsen nekünk,
lóra sem szállunk többé,
és kezünk alkotásainak
nem mondjuk többé: ‘Ó, Isteneink!’
Mert te megkönyörülsz az árván,
aki nálad talál irgalmat.«
lóra sem szállunk többé,
és kezünk alkotásainak
nem mondjuk többé: ‘Ó, Isteneink!’
Mert te megkönyörülsz az árván,
aki nálad talál irgalmat.«
5»Meggyógyítom hűtlenségüket,
és szívemből szeretni fogom őket,
mert haragom elfordult tőlük.
és szívemből szeretni fogom őket,
mert haragom elfordult tőlük.
6Izraelhez olyan leszek, mint a harmat;
virul majd, mint a liliom,
és gyökeret hajt, mint a Libanon.
virul majd, mint a liliom,
és gyökeret hajt, mint a Libanon.
7Kiterjednek ágai,
és pompája olyan lesz, mint az olajfáé,
és illata, mint a Libanoné.
és pompája olyan lesz, mint az olajfáé,
és illata, mint a Libanoné.
8Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak,
gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő;
hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora.
gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő;
hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora.
9Efraim, mi köze neki a bálványokhoz?
én hallgatom meg és gyámolítom őt;
olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus,
és tőlem való lesz a gyümölcs,
melyet rajtad találnak.«
én hallgatom meg és gyámolítom őt;
olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus,
és tőlem való lesz a gyümölcs,
melyet rajtad találnak.«
10Aki bölcs, értse meg ezeket,
aki értelmes, lássa be ezt mind!
Bizony, egyenesek az Úr útjai,
s az igazak biztosan járnak azokon,
de a gonoszok elesnek rajtuk.
aki értelmes, lássa be ezt mind!
Bizony, egyenesek az Úr útjai,
s az igazak biztosan járnak azokon,
de a gonoszok elesnek rajtuk.
Ebben
a nagyböjti időszakban a liturgia folyton arra buzdít minket, hogy térjünk
vissza az Úrhoz: „Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd
miatt buktál el.” Ez valóban alkalmas időszak arra, hogy magunkba szálljunk, és
ismét megértsük, mennyire hatalmas az Isten irgalma, és mennyire meghatározó a
szava életünk számára. Amikor a Szentírást hallgatjuk, újra megértjük, hogy
bűnösök vagyunk, és megtanuljuk, hogy miképp fordulhatunk az Úrhoz. A próféta
így buzdítja a népet: „Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az
Úrhoz.” Úgy is fogalmazhatunk, hogy megmutatja, miképpen térhetünk hozzá
vissza: teret engedünk az értelmünkben és a szívünkben Isten szavának, amivel ő
maga fordul hozzánk. A bűn ugyanis onnan indul ki, amikor elhagyjuk Isten
szavának hallgatását, hogy más szavakra, más iránymutatásokra hallgassunk. Az
Istenhez való visszatérés, amit a próféta és ez az időszak is kér tőlünk, éppen
azt jelenti, hogy az Úr mellé állunk, és hallgatjuk az ő szavát. Ő pedig
elismétli számunkra: „Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom
őket, elfordul tőlük haragom.” Úgy tűnik, az Úr megelégszik a mi szerető
közelségünkkel. Kimondhatjuk, hogy valóban igen kevés elég ahhoz, hogy az Úr
megenyhüljön irányunkban és elárasszon barátságával: „Izraelhez olyan leszek,
mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa.
Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa s illatos, mint a
Libanon.” Ezek a képek jól leírják, mennyire nagy és erős az Isten szeretete
népe iránt. És szeretetének bősége magyarázza meg a féltékenységet is népe
iránt, melyre minden szeretetét kiárasztja.
A Szent Kereszt imádsága
