Március 23., hétfő

Iz 65,17–21 – Új eget és új földet teremtek

Imádság a szegényekért

17Mert íme, én új eget és új földet teremtek;
az elsőkre nem emlékeznek,
nem is jutnak eszébe senkinek.

18De örvendjetek és ujjongjatok mindörökké
annak, amit teremtek;
mert íme, én Jeruzsálemet ujjongássá teremtem,
népét pedig örömmé.

19Ujjongok majd Jeruzsálemben,
és örvendezem népemben;
nem hallatszik többé benne
sírás hangja és kiáltás hangja.

20Nem lesz ott többé néhány napig élő csecsemő,
sem öreg, aki nem tölti be napjait;
mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg,
és aki nem éri meg századik évét,
átkozottnak számít.

21Házakat építenek, és bennük laknak,
szőlőt ültetnek, és eszik gyümölcsét.

Már egy ideje visszatértek a városba, ám még nehéz az izraeliták számára szívükben is visszatérni az Úrhoz, megtartani törvényeit, és újra rátalálni az Úrral kötött szövetség örömére, az ő szeretettervében való részvételre. Izajás szeretné fölrázni a népet a beletörődésből, amibe belesüllyedt a száműzetésből való visszatérés után, mintha számára már nem volna remény egy új, szép jövőre. Isten szava ismét szól, fölébreszt a tespedésből és a beletörődésből. Ismét az Úr az, aki megmutatja nekik látomását, és ezzel összefüggésben azt a küldetést is, amit rájuk bíz: „Új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet »öröm«-nek teremtem, és népét »ujjongás«-nak.” Az Úr közbelép, új látomást, új álmot, új erőt ajándékoz népének. Valójában az Úr ismét leszáll népe közé, és bevonja nagy tervébe, abba az álmába, hogy minden népből egyetlen családot alkosson, és Jeruzsálemet mindenki városává tegye. Olyan város lesz, ahol „nem hallatszik többé sem sírás, sem jajkiáltás… Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít.” Ez az álom ma is prófétai erővel szól: a népek győzzék le annak kísértését, hogy bezárkózzanak saját szűk látóhatárukba. Itt az ideje, hogy újraélesszük az egyetemes látomást minden nép üdvösségéről.

Imádság a szegényekért