Jer 11,18–20 – A prófétát üldözik, de
nem szűnik meg prédikálni
18Az Úr tudatta velem, és megtudtam.
Akkor megmutattad nekem tetteiket.
Akkor megmutattad nekem tetteiket.
19Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: »Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!«
20Seregek Ura, igazságos bíró,
vesék és szívek vizsgálója,
hadd lássam bosszúdat rajtuk,
mert eléd tártam ügyemet!
vesék és szívek vizsgálója,
hadd lássam bosszúdat rajtuk,
mert eléd tártam ügyemet!
Jeremiás
prófétát még akkor hívta el az Úr, amikor fiatal volt: rábízta a feladatot,
figyelmeztesse a népet, hogy térjen vissza az Úrhoz. A próféta nem önmagától
beszél, és nem is saját magasztos gondolatait adja elő. A nép helyzetét azzal a
tekintettel látja, ahogyan Isten tekint le az emberi történelemre. Izrael
bűneinek és a szövetség elárulásának leleplezése részét képezik
jövendöléseinek, ez fedi föl a próféta szeme előtt, hogy mit kell majd
hirdetnie az egész népnek. Jövendölése erős ellenállásba ütközik, ahogy minden
más prófétával is ez történik. Jeremiást sokan gyűlölik szavai miatt. A saját
népe által ártatlan áldozatként elnyomott Jeremiás szelíd bárányhoz hasonlítja
önmagát, amit vágóhídra vezetnek; ugyanezt a képet találjuk a szenvedő Szolga
negyedik énekében (Iz 53,7) a Messiásra vonatkoztatva, akit szintén üldözni fognak.
Jeremiás, noha a szenvedései a földre terítik, bizalommal mondja el ügyét az
Úrnak. Tudja, hogy Isten igazságos bíró, aki „a szívet és a vesét vizsgálja”.
Ezek a szavak segítenek bennünket, hogy megértsük Jeremiás példájából Jézus
szenvedését. Benne látjuk valamennyi régi és jelenkori prófétát, akik a gonosz
cselvetései ellenére tovább hirdetik a szeretetet és a békét, akár életük árán
is.
Előesti imádság
