Jn 1,43–51 – Te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!
A Jézussal való találkozás nem szorítja korlátok közé,
nem szűkíti be az ember életét, a hozzá való közeledéstől nem leszünk
szegényebbek. Inkább megnyitja szemünket és szívünket. Segít, hogy kilépjünk
zárt, beszűkült világunkból, hogy egy végtelenül tágasabb horizont felé
vezessen minket. Éppen az ellenkezője történik annak, amit sokan gondolnak,
hogy Jézus lemondást vár, korlátozza a szabadságot, megtiltja az örömet. Igen,
vár tőlünk harcot és lemondást is, de cserébe sokkal tágabb horizontot kínál;
olyan életet, ahol a szomorúság örömmé, a rabszolgaság szabadsággá változik. Az
evangélium elvárásaival szemben fölhozott kifogások mögött gyakran az húzódik
meg, hogy az ember ragaszkodik kicsinyes, önző életformájához. Az Úrnak nagy
tervei vannak azokkal, akik csatlakoznak hozzá: rájuk bízza az üdvösség tervét.
Már János evangéliumának első, most olvasott sorai is erről szólnak. Ezekkel a
halászokkal egy egyedülálló testvériség története veszi kezdetét, mely Jézus
körül született meg, és ma is jelen van mindenütt a világban. András, János és
Péter után Fülöp következik, aki Betszaidából („a hal háza”) származik,
akárcsak András és Simon. Jézus neki is azt mondja: „Kövess!” Így is történik.
Fülöp azután elmeséli Natánaelnek, milyen szép találkozásban volt része:
„Megtaláltuk a Messiást.” Natánael azok közé tartozott, akik olvasták az
Írásokat; őszintén és bölcsen felel. Jézus dicséri Natánael őszinteségét, de ez
nem elég ahhoz, hogy a férfi részese legyen Isten tervének. Csak a fiatal
názáreti prófétával való találkozás világosítja meg a szívét (még akkor is, ha
kezdetben kétségei vannak, és azt mondja Fülöpnek: „Jöhet valami jó
Názáretből?”). Találkozik Jézussal, aki a veséjébe lát, és Natánael hagyja
magát megtéríteni. Jézus megígéri neki, hogy még nagyobb dolgokat fog látni
annál, amit most látott. Ennek a különleges Mesternek ilyen nagy tervei vannak
mindenkivel, aki meghallgatja az evangéliumot, és követi őt.
Karácsonyi
imádság
