Mk 1,14–20 –
Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban
Márk evangéliuma íródott időben elsőnek, és a másik két szinoptikus
evangéliummal ellentétben mindjárt Jézus nyilvános szereplésének elbeszélésével
kezdődik. Az előző napi szentmisén Jézus megkeresztelését ünnepeltük. Ennek a
napnak az evangéliuma az igehirdetése kezdetéről szól. Márk megjegyzi, hogy
János elfogatása után Jézus Galileába ment. Jézus ekkor határozza el, hogy
bejárja szülőföldjét, és mindenkinek hirdeti az Isten országáról szóló
örömhírt. Ez az első alkalom, hogy feltűnik az „evangélium”, vagyis „örömhír”
kifejezés. Nem elvont fogalom ez, mely elhangzik, majd eltűnik az emberi
feledékenység ködében. Az evangélium maga Jézus. Ő az örömhír, amit hittel be
kell fogadnunk, és tovább kell adnunk az embereknek, hogy ők is rábízzák az
életüket. Jézus a szavaival és a tetteivel bizonyítja, hogy a szeretet országa
eljött az emberek közé. Vele a szeretet és a barátság új időszaka veszi
kezdetét. Ő az örömhír, amire Izrael népe várt. A keresztény igehirdetés
történetének első lépései ezek. Jézus a Galileai-tó partján jár, meglátja a két
testvért, Simont és Andrást, akik halászok voltak, és így szól hozzájuk:
„Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” Elfogadják a
meghívást, és követik őt, pedig éppen azzal voltak elfoglalva, hogy kivessék
hálójukat. Ez minden idők tanítványainak példája. Az Úr elmegy minden
nemzedékhez; a miénkhez is eljön, és arra hív férfiakat és nőket, hogy kövessék
őt, és emberek halászai legyenek. Nem arra hív, hogy megmaradjunk egymás közt, és
nem is arra, hogy egyéni célokat tűzzünk ki magunk elé. Jézus arra hívja a
tanítványokat, hogy hirdessék Isten szeretetét, a föld végső határáig.
Imádság a
szegényekért
