Imádság az egyházak egységéért, különös tekintettel az ortodox egyházakra.
Mk 2,23–28 – A szombat van az emberért
Márk evangéliuma tegnap a böjtről való vitát tárta elénk, ma pedig a szombattal kapcsolatban támadt nézeteltérést beszéli el. Központi kérdés ez Izrael népe számára. A farizeusok látják, hogy Jézus tanítványai egy szombati napon a vetésen keresztül mennek, és közben tépdesik a kalászt, hogy megegyék, megszegve ezzel a pihenőnap törvényét. Jézus megvédi őket. Dávid példáját hozza föl, akivel hasonló dolog történt: az életére törő Saul elől menekülőben bement a templomba, és társaival együtt megette a szent kenyereket, amikből csak a papok ehettek (1Sám 21,2–7). Jézus hozzáteszi: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.” Ezzel a kijelentéssel arra akar rámutatni, mi az, ami valóban számít a törvényben: nem egy szabály formális betartása, hanem az ember üdvössége. Az ember és üdvössége áll a Szentírás középpontjában. Hiszen az Úr az ember iránti szeretetből teremtette a világot, és küldte el saját Fiát, hogy megmentse a bűntől és a haláltól. Ezért a hívő ember feladata nem annyira a szabályok betartása, mint inkább az, hogy válaszoljon Isten szeretetére, és szeretettel forduljon másokhoz. Ezért van az, hogy az Emberfia ura a szombatnak is. Azért jött, hogy üdvözítsen, nem pedig azért, hogy elítéljen; azért, hogy szeressen, nem pedig azért, hogy szabályokat állítson fel. Mindegyikünktől azt kéri, hogy kövessük ezen az úton, a szeretet útján.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
