Mk 1,21–28 – Úgy tanított, mint akinek hatalma van
Jézus a tanítványai kis közösségével elmegy Kafarnaumba, a korabeli Galilea legnagyobb városába. Ezt a várost választja szálláshelyül saját maga és a körülötte összegyűlt tanítványok kis csoportja számára. Nem vonul vissza valami távoli helyre, nem marad kívül az emberek hétköznapi életén, hogy nyugalomban éljen, barátok kis közösségével körülvéve. Hiszen nem azért jött, hogy biztosítson a maga számára egy helyet, ahol élvezheti az életet. Azért küldte az Atya, hogy mindenkit megmentsen a magánytól, a bűntől és a haláltól. Kafarnaumban, az ország északi részének legjelentősebb városában telepszik le az emberek között. Kafarnaumban jelen van minden akkori és mai város, ő pedig valamennyit a béke és a testvériség hazájává akarja formálni. A keresztény közösség, legyen bármilyen kicsiny, arra kap meghívást Jézustól, hogy az evangélium erejét behelyezze a város szövetébe, és kinyilvánítsa, hogy egyedül Jézus az élet Ura; nem a pénz, nem a hatalom, még kevésbé az igazságtalanság és a korrupció. Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus „azonnal” a zsinagógába ment, és tanítani kezdett. Az Egyház első szolgálata a városban éppen ez: az evangélium hirdetése. Az Egyháznak nincs más mondanivalója az evangéliumon kívül. A szeretet erejét kell közvetítenie, hogy mindenkinek megváltozhasson általa az élete. Nincs semmi különös programja. Az egyetlen program az evangélium, mely alapjában megváltoztatja annak az embernek a szívét és gondolkodását, aki befogadja. Ez az értelme annak, amit Márk ír: „úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.” És azt is rögtön megmutatta, honnan ered ez a hatalom, amikor meggyógyított egy tisztátalan lélektől megszállt embert. Szavának hatalma, ereje van, mely még a tisztátalan lelkeket is engedelmességre készteti. Az evangéliumnak tekintélye van: nem elnyom, hanem felszabadít, nem elítél, hanem üdvözít.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
