Imádság az egyházak egységéért, különösen az európai és az amerikai keresztény közösségekért.
Jón 3,1–5.10; Zsolt 25 (24); 1Kor 7,29–31; Mk 1,14–20
Ezen a napon ünnepeljük Isten igéjének vasárnapját. A különösen jelentőségteljes ünnep a II. vatikáni zsinat tanításaiban gyökerezik. A zsinati atyák azt szerették volna elérni, hogy a hívő emberek, minden hívő ember, ismét vegye kezébe a Bibliát. A Sant’Egidio-templom két mellékoltára – az Isten szavának szentelt, melyen számtalan különböző nyelvű Biblia van elhelyezve; és a szegények oltára a keresztekkel – egymással szemben helyezkednek el. Emlékeztetnek minket rá, hogy ennek a két egymástól elválaszthatatlan dolognak – Isten szavának és a keresztnek – a tiszteletéhez mindenkor hűnek kell maradnunk. Ferenc pápa azt szeretné, ha Isten igéjének megünneplése mellett minden évben ünnepet szentelnénk a szegényeknek is. Isten igéjének vasárnapját az évközi 3. vasárnapon kell megünnepelni, amikor az evangéliumban Jézus igehirdetésének kezdetéről olvashatunk. A szegények vasárnapját pedig az egyházi év utolsó előtti vasárnapján kellene megünnepelnünk. Ez a két ünnep arra hívja föl a figyelmünket, hogy az egyházi év olyan, mintha Jézust követnénk, szolgálata kezdetétől a mennyek országának beteljesedéséig.
Azt mondhatjuk, hogy az ezen a napon olvasott evangéliumi szakasz az ünnep gyökeréhez vezet el bennünket. A prófétát Heródes börtönbe veti. A pusztába kiáltó szó nem hangzik fel többé. Jézus azonban fölveszi Keresztelő János szavának fonalát: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” A megtérés akkor veszi kezdetét, amikor a szívünkhöz elér az evangélium. Ekkor új élet kezdődik számunkra. Valójában azoktól az eseményektől kezdve, amelyek ott történtek aznap a Galileai-tó partján, egészen mostanáig Isten szava folyamatosan azon munkálkodik, hogy megváltoztassa, jobbá tegye az emberek szívét. Ez az Egyház töretlen tanúságtétele. Simon és András, Jakab és János elfogadta Jézus hívását, követték, és a tanítványai lettek. Kettesével hallgatták, aztán mind a négyen követni kezdték a Mestert. Így van ez mindig. Jézus nem intéz hozzájuk bonyolult beszédet. Olyan nyelven szól, hogy azt ők, az egyszerű halászok is azonnal megértik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” Megértették, hogy újfajta halászatra hívja őket, „rögtön otthagyták hálójukat, és követték”. Ha együtt – akár csak kettesével –, hallgatjuk az evangéliumot, az máris létrehoz egy kis közösséget.
Isten igéjének vasárnapján ismét fölidézhetjük ezt a réges-régi jelenetet, melynek lényegre törő elbeszélése is példázatszerűségét igyekszik hangsúlyozni. Az Úr újra hív bennünket, hogy emberek halászai legyünk világunk számos Galileai-tavában. Bátrabb és kreatívabb nagylelkűségre buzdít. Sokan várnak egy szóra, ami megérinti a szívüket. Az Úr arra kér, hogy kövessük a szavát, hallgassuk együtt, és gyarapodjunk az Isten és a szegények megértésében és szeretetében.
Imádság az Úr napján
