Mk 2,13–17 – Jézus a bűnösökkel étkezett
Márk evangéliuma napról napra részesévé tesz minket Jézus és kis közössége életének, amint azok megteszik az első lépéseket az evangéliumi igehirdetés útján. Jézus a Galileai-tó partján gyalogolt – „megint kiment”, írja az evangélista, mintha arra akarná felhívni a figyelmünket, hogy Jézus sose indult útnak hiába –, és találkozott Lévivel, a vámszedővel, aki a vámosok pultjánál ült. Mindenki tudta, hogy a vámszedőkben jobb nem bízni, és mindenki megvetette őket. Jézus azonban épp ez előtt a bűnös előtt állt meg. Ránézett, és elhívta, hogy kövesse őt. Lévi pedig mindent hátrahagyott, és követte. Jézus kis közössége egyre növekedett. Úgy látszott, a Mestert nem érdekli, milyen származású, milyen társadalmi helyzetű embereket hív el. Épp azt akarja a tudtunkra adni, hogy a tanítványok közösségének bárki a tagja lehet. Nem számít, milyenek vagyunk, milyen volt az eddigi életünk, milyen a természetünk. Lévinek, akit később Máté néven ismernek majd, az első négy tanítványhoz hasonlóan elég volt meghallania a hívó szót: „Kövess engem!” Az evangélista ezután beszámol egy ebédről, amit Lévi rendez Jézus és a tanítványok tiszteletére, és ahová házigazdaként meghívja vámos és bűnös barátait is. Bűnpártolónak tartott viselkedéséért a farizeusok nyilvánosan megvádolják Jézust: az, hogy együtt evett a vámosokkal és a bűnösökkel, számukra azt jelentette, megfertőződött, tisztátalanná vált. Jézus természetesen tudja, hogy viselkedésével botrányt keltett. De számára az, hogy egy asztalnál ül a bűnösökkel, olyan tett, amivel rámutathat Isten országának újdonságára: az Atya mindenkit odaenged az asztalához, még a bűnösöket is. Ami a farizeusoknak bűn volt, az Jézus számára evangélium. Ezen a lakomán megmutatkozott Isten irgalmasságának ereje. „Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket” – felelte Jézus a farizeusoknak.
Előesti imádság
