A soá nemzetközi emléknapja: az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadítására emlékezünk.
Mk 4,1–20 – Példabeszéd a magvetőről
Jézus ismét a Galileai-tó partján van. „Nagy tömeg” gyűlt köré, írja Márk. Az evangélista több példabeszédet is összegyűjt ebben a fejezetben. A magvető példázata az első, amit Jézus elmond. Ez az egyik legismertebb példázat az evangéliumban. Az értelme már az első szavában világossá válik, amikor Jézus azt mondja: „Halljátok!” Igen, a figyelmes meghallgatás döntő jelentőségű akkor, amikor Jézus áll előttünk. Jézus olyan fontosnak tartja ezt a példabeszédet, hogy azt mondja tanítványainak: ha ezt nem értik meg, a többit sem fogják megérteni. Ezúttal meg is magyarázza, miről szól a példázat. A következő realisztikus megállapítással kezdi: „Íme, kiment a magvető vetni.” Majd leírja a magvetés menetét. Ami leginkább megdöbbentő ebben az elbeszélésben, az a magvető nagylelkűsége. Mindenfelé elveti a magokat, nagy mennyiségben, akkor is, ha kemény, terméketlennek látszó földre talál. Nyilvánvaló ellentét van a magvető nagylelkűsége és a föld keménysége között. A mag egyaránt hullik útszélre, köves talajra és jó földbe is. De vigyázzunk, a különböző minőségű földek nem az emberek különböző csoportjait, kategóriáit jelentik. Valójában bármelyikünk hasonlíthat bármelyik talajhoz. Szívünk némelykor olyan, mint az út széle, kemény és áthatolhatatlan. Ezek a szélsőséges és kikezdhetetlen individualizmus pillanatai. Isten szavát megállás nélkül hirdetik nekünk, de mi nem engedjük, hogy bevésődjön a szívünkbe, és mindent a szokott módon folytatunk tovább. Szerencsére a magvető újra és újra kimegy, hogy vessen, így van esély rá, hogy előbb-utóbb készségesebb szívre talál. Máskor annyira tele van a szívünk az önmagunk iránti aggodalommal, hogy az evangéliumot elfojtja a sok bogáncs, nem tud szárba szökkenni. De az is előfordul, hogy figyelmesebbek vagyunk, és készen állunk Isten igéjének befogadására. Ilyenkor teremnek a szeretet, a jóság, az irgalom, a szolidaritás gyümölcsei, ha nem is ugyanakkora erővel és intenzitással. Ezúttal is meg kell köszönnünk a magvetőnek, hogy elveti Isten szavának magvát. Az evangéliumot nyílt szívvel, készségesen, figyelmesen kell hallgatni. Ily módon a szívünk a felszántott földhöz válik hasonlóvá, készen áll a mag befogadására. A mag mindig egy kicsiny dolog, ahogyan az evangélium is, melyet figyelmesen be kell fogadnunk, és meg kell valósítanunk a gyakorlatban. Jézus ma is folyamatosan veti a magokat. Nagylelkűen. Boldognak mondanak bennünket, ha befogadjuk, és neveljük őket. A gyümölcsök számunkra és a világ számára is értékesek lesznek.
