Szent Timóteus és Szent Titusz emléknapja, akik Pál apostol munkatársai voltak; Timóteus Efezusban, Titusz Krétán volt püspök.
2Tim 1,1–8 – A hivatás kegyelme
Szent Pál megtérésének másnapján az Egyház az apostol két közeli munkatársára, Timóteusra és Tituszra emlékezik. Előbbit maga Pál keresztelte meg, és ő tette rá a kezét, ahogy maga fölidézi ebben a levelében. Pál emlékezteti Timóteust (és az egész közösséget, akikhez a levél szól): személyesen Jézustól kapta küldetését, hogy minden embernek hirdesse az Istentől kapott élet ígéretét. Pál a halála küszöbén (2Tim 4,6–8) szenvedélyes hangon ír „szeretett gyermekének”. A Filippieknek írt levélben így szól róla: „Nincs senkim ugyanis, aki annyira hozzám hasonló lelkületű volna, s oly őszintén szívén viselné ügyeteket (…) Róla azonban tudjátok, mennyire megbízható, hiszen mint a gyermek apja mellett, úgy szolgált mellettem az evangélium ügyében.” (Fil 2,20–22) Pál a börtönben is tovább szolgálja Istent, tiszta lelkiismerettel. Imádságában közösségeire és munkatársaira emlékezteti Istent, a rablánc nem szakítja el testvéreitől. Azt írja, szeretné viszontlátni Timóteust. A vele való találkozás örömmel és vigasszal töltené el a szívét: „Siess, gyere mielőbb!” (2Tim 4,9) Ami azonban már most vigasztalással tölti el, az Timóteusnak az evangélium iránti hűsége. Ez a hűség egyrészt mélyen vallásos családjában gyökerezik, kezdve nagyanyjával, Loisszal és anyjával, Eunikével. A Timóteusra bízott hivatás nem könnyű, már csak fiatal kora miatt sem. De Pál emlékezteti Isten kegyelmére, amit kézrátételével kapott (1Tim 4,14). Arra kéri, tartsa életben ezt a kegyelmet imádsággal, hűséggel, önátadással, hogy egyre erősebb fényt árasszon, és egyre nagyobb erőforrás legyen számára. Az Egyház ma egy másik tanítványról is megemlékezik: a görög Tituszról, aki Pál pogányok közötti igehirdetésének értékes gyümölcse. Pál és Barnabás magukkal viszik őt, hogy bemutassák a jeruzsálemi közösségnek (ApCsel 15). Pál büszkén „a közös hitben szeretett fiának” nevezi, és rábízza először a korintusi, aztán a krétai közösség vezetését, ahol ma is tisztelik emlékét.
Imádság az Úr anyjával, Máriával