Mt 9,1–8 – A béna meggyógyítása
Amikor Jézus Kafarnaumból visszatér, hordágyon fekvő bénát hoznak elé. A barátok gondoskodó szeretete a beteg iránt lehetővé teszi a csodát. Ilyennek tartjuk az Egyház betegekért mondott imádságát is. Jó volna gyakrabban föleleveníteni ezt a hagyományt! Sajnos Jézus működése nem ugyanaz akkor, ha imádkozunk, és ha nem. Máté kifejezetten meg is jegyzi: „Hitüket látva Jézus e szavakkal fordult a bénához: »Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid!«” A jelenet mindenkit meglep. Az írástudók felháborodnak a szavak hallatán, de csöndben maradnak. Jézus belelát a szívükbe, leleplezi vakságukat, és megmutatja, milyen nagy az ő irgalma: „Mi könnyebb? Azt mondani, hogy bocsánatot nyernek bűneid, vagy azt, hogy kelj föl és járj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az Úr kettős csodát vitt végbe a beteggel: megbocsátotta vétkeit és meggyógyította a bénaságból. Jézus nemcsak a testet jött gyógyítani, hanem a szívet is. Semmiképp nem akarja azt sugallani, hogy a béna betegségének oka a bűnei lennének. Jézus azért jött az emberek közé, hogy meggyógyítsa a testet és a szívet is. Ez a teljes megváltás állapota, mely Isten új országában jön létre, és ez éppen Kafarnaumban, az egyszerű emberek Galileájában mutatkozik meg először. A tömeg ámulata nem a történtek miatti félelem, hanem Isten jelenlétének megtapasztalásából fakadó vallásos érzés. Jézus az Emmanuel – velünk az Isten.
Imádság az Egyházért