1Kir 12,26–32; 13,33–34. Jeroboám bűne
Salamon halála után Jeroboám visszatér Egyiptomból. Roboám háborút indít ellene, hogy visszaállítsa a birodalom egységét a két széthullott rész között. Ám Semaja próféta lebeszéli őt a testvérháborúról, és emlékezteti, hogy a birodalom két részre (Júdeára és Izraelre) osztását maga az Úr engedte meg. Isten természetesen nem akarja megosztani a népét. Időnként enged, hogy elkerülje a még nagyobb rosszat, és a türelem pedagógiájához folyamodik a növekedés érdekében. Roboám és emberei „hallgattak is az Úr szavára”, így a háború végül nem robbant ki. Jeroboám azonban nem tett le hatalmi terveiről. Mivel sem Jeruzsálem, sem a templom nem az ő birodalmához tartozik, igyekszik más helyekkel és új vallásossággal helyettesíteni őket. Fáradhatatlanul építette az új oltárokat, s új vallási szertartásokat és új ünnepeket vezetett be. Alattvalói elfogadják a király döntését, kivéve a levitákat, akik tömegesen hagyják el a déli területeket, ahogy azt a Krónikák második könyvében olvassuk (11,13–14). Jeroboámnak így sikerül elszakítania népét Jeruzsálemtől és a déli királyságtól, mert olyan vallást ad nekik, amely eltávolítja őket atyáik Istenétől. „Jeroboám háza vétket vont magára”, jegyzi meg keserűen a szentíró. Jeroboám, aki csak saját hatalmával volt elfoglalva, elfeledte, hogy nem ő, hanem az Úr szabadította ki népét az egyiptomi szolgaságból, és egyedül az Úr a nép igazi uralkodója. A gőg és a hatalomvágy olyannyira elvakította, hogy még a népet is eltávolította Istentől. A bibliai szöveg még egyszer arra biztat mindenkit, s ez alól senki se kivétel, hogy ne feledkezzék el Isten elsőbbségéről. Isten az egyetlen Úr az egyes hívők és az egész nép életében.
Előesti imádság
