Jak 3,1–10. A nyelv féktelensége ellen
Jakab, aki szent értelmet tulajdonít Isten szavának, azt tanítja, hogy az emberi beszédnek is meg kell adnunk a tiszteletet. Végtére is Isten maga döntött úgy, hogy igéjét az emberi beszéden keresztül nyilvánítja ki. Szoros kapcsolat van aközött, hogy az ember tanítóként viselkedik, illetve hogy nem tud féket tenni a nyelvére. Az apostol jól tudja, milyen problémák és nehézségek fakadnak a közösségben abból, ha a gőg és az irigység irányítja az emberek nyelvét. Az alázat és a nagylelkű szolgálat szelleme hozzásegítenek ahhoz, hogy igazi megbecsülést szerezzünk magunknak, és a szavakat mások javára használjuk. A szavak olyanok, mint a kormány, mely segíti a hajó haladását a tengeren, vagy mint a szikra, mely lángra lobbantja az életünket. A beszéd ereje abból fakad, hogy feltárja az ember szívét, vagyis azt, ami az ember lelke mélyén lakik, legyen az jó vagy rossz. Jézus figyelmeztet, hogy „belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, házasságtörések, lopások, gyilkosságok, hűtlenség, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség” (Mk 7,21–22). A nyelv valóban a szív tükre, és megfékezése nagy belső fegyelmet kíván: nem könnyű megzabolázni a nyelvünket, és irányítani az erejét. A nyelvvel is ugyanaz a helyzet, mint a szívvel: inkább kész hízelgésre vagy vádaskodásra, mint a testvériség építésére. Meglepő, mekkora romboló erőt tulajdonít Jakab a nyelvnek. A tűzhöz hasonlítja, sőt azt mondja, hogy a nyelv „a gonoszság egész világa”, melyet nehéz uralni. Gyakran bele se gondolunk, milyen pusztító, megosztó hatalommal bírhat a beszédünk: megítélünk, megerősítünk másokkal kapcsolatos véleményeket vagy előítéleteket, veszekszünk, felemeljük a hangunkat, hogy saját magunknak érvényt szerezzünk. A nyelv gyakran elkerülhetetlenül elválaszt, anélkül, hogy észrevennénk. Ilyesmi előfordul a társadalomban, de az Egyházban és közösségeinken belül is. Időnként nyelvünkkel „áldjuk az Istent és az Atyát, és azzal átkozzuk az embereket, akiket Isten a saját képére teremtett”. Jakab arra int, hogy legyünk megfontoltak, ne beszéljünk túl sokat, és ne akarjunk mindenáron tanítóként fellépni. Olyan lecke ez, amit alaposan meg kell jegyeznünk. A legfontosabb, hogy állandóan készek legyünk befogadni Isten szavát és az evangéliumot, mert ezek megtisztítják a szívünket, és gyümölcsözővé teszik szavainkat.
Előesti imádság
