Sir 27,4–7; Zsolt 91 (90); 1Kor 15,54–58; Lk 6,39–45
Sirák fia könyvének részlete arra hív, gondoljuk végig, milyen az, amikor a beszédünket és a szívünket Isten szava világítja meg. A szerző a következőt írja: „Visszamarad a pelyva rostáláskor, így az ember gyengéje is, ha elgondolkodik felette. A kemence teszi próbára a fazekas edényeit, az igaz embereket pedig a nyomorúság kísértése.” Isten szava a kemence, melyben megformálódnak a szavak, a gondolatok és a szív. Egy olyan világban, melyet gyakran az erőszakos beszéd és a számtalan hamis hír jellemez, ez a bibliai szakasz különösen hasznos lehet. A szavak árulkodnak annak a szívéről, aki kiejti őket, írja a szentíró: „A fa gondozásáról gyümölcse tanúskodik, az ember szívének gondolkodásáról pedig a beszéde. Senkit se dicsérj, mielőtt nem beszélt, mert ez az ember próbája.”
Az evangéliumi szakasz a boldogmondások utolsó részét tárja elénk, ahol arról olvashatunk, hogy az életben a legfontosabb az ember szíve. A jó szív jó gyümölcsöket terem: „Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem; és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát gyümölcséről ismerünk meg.” Valamint: „Vajon a vak vezethet-e vakot? Nem esnek-e mindketten verembe?” Jézus nem szándékozik két élesen elkülönülő csoportra, jókra és rosszakra osztani az embereket, ahogy a manicheusok teszik. Valamennyien a két part között evickélünk. Az azonban biztos, hogy a viselkedésünk és a szavaink árulkodnak arról, milyenek vagyunk belül, mi lüktet a szívünkben. Ezért olyan fontos, hogy Isten szavától vezérelve alaposan átvizsgáljuk magunkat, mert az átalakíthatja a szívünket, következésképpen a beszédünket is.
A vakság abból fakad, ha csak saját magunkra összpontosítunk, és meg vagyunk győződve arról, hogy többé nincs szükségünk az evangélium meghallgatására. Így többre tartjuk magunkat a Mesternél. A gőg vezet ahhoz a képmutatáshoz, amelyet Jézus megbélyegez: „Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre?” Ez nem más, mint a régi bűn, hogy magunkkal elnézőek vagyunk, másokkal pedig szigorúak. Az evangélium alázatra hív, arra, hogy legyen jó a szívünk, mert a jó szívből könyörületes és igaz szavak fakadnak. Az evangélium kitárja az elménket, és átmelegíti a szívünket, hogy ugyanolyan szemmel lássunk, mint Jézus, hogy ugyanolyan együttérzőek legyünk, mint ő, s hozzá hasonlóan könyörületes szívvel közeledjünk másokhoz. Mindez persze nem jön magától. Sok munkát kell belefektetnünk, sokat kell dolgoznunk magunkon, kitartóan kell hallgatnunk Isten szavát, és szoros kapcsolatot kell ápolnunk a testvérek közösségével. A nagyböjti idő, mely szerdán veszi kezdetét, óriási ajándék, amit azért kaptunk, hogy rátaláljunk az evangélium szívére.
Imádság az Úr napján
