1Kir 11,29–32; 12,19. Jeroboám lázadása és Salamon halála
Salamon süket maradt Isten törvényére, így elveszítette valódi erejét, valódi támaszát. A negatív következmények nem várattak magukra: ellenségei támadtak, akik aláásták a királyság stabilitását és egységét. Ez a háttere a ma olvasott bibliai szakasznak. Jeroboám, akit Salamon meg akar ölni, mert ellenségének tartja, elhagyja Jeruzsálemet, és találkozik a silói Ahiással. Amint a próféta megpillantja Jeroboámot, jelképes gesztussal leveszi a köpenyét, tizenkét darabra szakítja, és azt mondja: „Vegyél magadnak tíz darabot, mert ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Íme, én elszakítom a királyságot Salamon kezétől, s neked adok tíz törzset – egy törzs azonban maradjon meg neki szolgám, Dávid miatt és Jeruzsálem városa miatt, amelyet kiválasztottam Izrael minden törzse közül”. Ahiás szimbolikus tette Sámuel jóslatára emlékeztet, mellyel elveti Sault (1Sám 15,27–28). Egyrészről bizonyítja Isten hűségét, hiszen megtartja a Dávidnak tett ígéreteket, és nem tagadja meg, hogy Jeruzsálemben „lakjék”, másrészről viszont rámutat, elkerülhetetlen annak bukása, aki nem az Úr útját követi, mint Salamon. Az Úr „útján járni”, szavát követni annyi, mint biztos léptekkel járni. Ha a hívő ember hátat fordít az Úr törvényének, az elkerülhetetlenül oda vezet, hogy ellenségei karjába szalad, és hajléka összeomlik. Jeroboámot is ugyanerre inti a próféta: ha azt akarja, hogy birodalma stabil és egységes maradjon, ne térjen le Isten útjairól. Salamon a Jézus gyermekkorában megjelenő Heródes alakját vetíti előre, mert amikor hírét veszi a fenti tervnek, megpróbálja megöletni Jeroboámot, aki Egyiptomba menekül, és ott marad Salamon haláláig.
A Szent Kereszt imádsága
