Iz 6,1–2a.3–8; Zsolt 137 (136); 1Kor 15,1–11; Lk 5,1–11
„…mindenüket elhagyva követték őt.” Így végződik a mai evangéliumi szakasz. S mondhatni, ez a halfogás igazi csodája. Jézus az első emberhalász. Szinte ostromolják őt az emberek: „a tömeg áradt hozzá” – olvassuk a szövegben. Az elcsigázott és kimerült emberek, akik olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, végre találtak valakit, aki meg tudta szólítani őket. Sokan sietnek, furakodnak oda hozzá, igyekeznek megérinteni, szinte már veszélybe sodorják, a tó felé lökik. Jézus nem menekül el bosszankodva. Lát ott két bárkát kikötve, és kéri, hogy beszállhasson az egyikbe, Simonéba. Onnan, a hajóból kezd beszélni a néphez.
Péter csak Jézus tanítása után tud kievezni a mélyre, hajója csak ezt követően tud kifutni az élet mély vizére. Ennek a hajónak az ereje Jézus utasításából származik. Nem számít, hogy a kapott parancs emberi ésszel felfoghatatlan és furcsa, ahogy Péter meg is jegyzi: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk.” De rögtön utána hozzá is teszi: „A te szavadra azonban kivetem a hálót.” A Jézus szava iránti engedelmesség teszi lehetővé a rendkívüli halfogást: „És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk.” A mi világunkat, a mai világot is ez a mély víz jellemzi, ahogy VI. Pál pápa szerette mondani. S ennek a világnak szüksége van erre a hajóra és ezekre az evangélium iránt engedelmes halászokra. Kétségtelen, hogy a hívőknek (minden kereszténynek, kicsiknek és nagyoknak), különösen napjainkban, újra rá kell találniuk Péter hitére. Nem az a lényeg, hogy tisztának és makulátlannak érezzük magunkat. Péter biztosan nem volt mentes a bűntől, sőt, az evangéliumban gyakran gyengének, még árulónak is láthatjuk. De Péter képes térdre borulni.
Ez az ember, akit az evangélium Jézus előtt térdelve mutat be nekünk, az igazi hívő képmása. Péter felismeri Jézusban a Kürioszt, élete valódi Urát. Ezért leborul, és felkiált: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A bűnös ember imádsága ez, aki rátalál Istenre. Istenre, aki tele van szeretettel és együttérzéssel, aki soha nem távolodik el a bűnöstől. Épp ellenkezőleg: közel lép hozzá, akár a keresésére is indul. Jézus, akit Isten küldött, nem azért jött, hogy igazakkal vegye körül magát, hanem inkább bűnösökkel; nem az egészségesekkel akar találkozni, hanem a betegeket szeretné felkeresni.
Imádság az Úr napján
