1Kir 10,1–10. Sába királynőjének látogatása
Sába királynőjének látogatása Salamonnál a legismertebb bibliai jelenetek egyike, többek között azért, mert maga Jézus is hivatkozik rá, amikor Salamon gazdagságáról beszél. Sok értelmezés született erről a találkozásról. Az egyházatyák közül néhányan például az ajándékban, amit a királynő tisztelete jeléül Salamonnak átnyújt, azt a próféciát vélték felfedezni, amely szerint a pogányokból formálódó Egyház hódol Krisztus előtt. Órigenész a Krisztus és az Egyház közötti tökéletes szeretetet látja a találkozásban. Valóban, a Krisztus előtti első évezred kezdetén Sába birodalma, mely elfoglalta az Arab-félsziget egész délnyugati részét, kereskedelmi nagyhatalom volt, és könnyen elképzelhető, hogy ennek a birodalomnak a királynője azért jött Salamonhoz, hogy kereskedelmi egyezményeket kössön vele. Egy erre tett homályos utalást leszámítva azonban a szentíró inkább Salamon bölcsességét és a királynőre gyakorolt vonzerejét hangsúlyozza. Elgondolkodtató azonban, hogy a szerző Salamon uralkodásának negatívabb időszakára helyezi a találkozást. Az előző fejezetben (9,15–24) az alattvalókra kirótt robotról van szó, az itt következő sorokban pedig (10,29) a király mérhetetlen gazdagságát említi. Ez a nagy gazdagság arra enged következtetni, hogy Salamon engedett a világi hatalom logikájának, mely erejét a gazdagságra és a fegyverekre építi. Csakhogy Isten népének életét nem uralhatja ez a logika. Jézus világosan megmondja, hogyan kell a tanítványoknak viselkedniük. „A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga.” (Lk 22,25–26) Egész létükkel mások javát kell szolgálniuk.
Imádság a szentekkel
