1Kir 2,1–4.10–12. Dávid így szól Salamonhoz: légy erős és légy férfi
Dávid végrendeletének első szavai úgy említik a halált, mint átmenetet: „Én immár elmegyek minden földi lény útjára”. Ez az állítás hangsúlyozza, hogy az élet olyan, mint egy hosszú út, amelyen mindannyian végigmegyünk. A keresztény kinyilatkoztatás Jézus feltámadásával világossá teszi számunkra, hogy a halál nem a vég, hanem átmenet a földi élet és a feltámadott létállapot között. Olyan misztérium ez, melyet Jézus maga fed fel a tanítványok előtt a halálból való feltámadását követően. Az Ószövetségben azonban még nem tárult fel ez a misztérium. A hívő emberek akkor Isten védelmében bízhattak. Dávid nem feledkezik meg az Istenhez fűződő kötelékről, hisz Ő volt az, aki kiválasztotta, és rábízta a küldetést: Izrael népét az Úr útjain kell vezetnie. Miközben érzi, hogy földi élete a végéhez közeledik, azt szeretné, hogy a népet továbbra is az Úr útján vezessék. Ebből a szándékból, vágyból fakadnak Dávid Salamonhoz intézett szavai. Szavak, amelyekben benne van az utolsó szavak súlya, egy egész élet súlya. Dávid negyvenévnyi uralkodás tapasztalatával a háta mögött így buzdítja Salamont: „légy erős és légy férfi”. Elmagyarázza neki, hogy csak akkor lesz erős és emberséges, ha megtartja az Úr törvényét, és az Ő útjain jár. Van mit tanulnunk Dávidtól a halál értelméről és módjáról. Egy olyan társadalomban, amely makacsul kizárja gondolataiból a halált, emlékezetünkbe idézni ezeket a szavakat annyit tesz, mint megérteni az élet és a halál értelmét: csak Isten ereje tart meg minket, Istené, aki Jézus szavai szerint az élők és a holtak Ura. A halálba való átmenetre pedig gondolhatunk úgy is, mint arra pillanatra, amikor szemtől szemben találjuk magunkat Istennel, és engedjük, hogy az ő könyörületessége elárasszon bennünket.
Imádság az Egyházért
