Emlékezzünk Andrea Santoro római papra, akit a törökországi Trapezuntban (Trabzon) gyilkoltak meg 2006-ban.
1Kir 3,4–13. Salamon imája a bölcsességért
Salamon egy nap fölkeresi Gibeon szentélyét, hogy ott áldozatot mutasson be. A templomban álmában kinyilatkoztatást kap: Isten megkérdi tőle, mire vágyik. Salamon úgy érzi, még túl fiatal ahhoz, hogy egy nagy népet irányítani tudjon, így a bölcsességet kéri ajándékba. Kérése igazán megfontolt, hiszen időnként mindannyiunknak döntenünk kell jó és rossz között, s különösen igaz ez azokra, akik egy családot, egy vallási vagy politikai közösséget, egy népet, nemzetet hivatottak irányítani. Ebben az imádságban megjelenik az alázat is, mely értékes, sőt elengedhetetlen, ha úgy akarunk irányítani, hogy közben nem hatalmaskodunk mások felett. Istennek kedvére volt Salamon fohásza, hiszen nem saját magára koncentrált, hanem azért kérte az Ő segítségét, hogy felismerje és szolgálhassa népe javát.
Az Úr válasza jóval túlmegy azon, amit Salamon kért: „bölcs és értelmes szívet adok neked, hogy hozzád hasonló sem előtted nem volt, sem utánad nem lesz. Sőt amit nem kértél, azt is adok neked: olyan gazdagságot tudniillik és dicsőséget, hogy hozzád hasonló még senki sem volt a királyok között sohasem”. Eszünkbe jutnak Jézus tanítványaihoz intézett szavai, amikor arra biztatja őket, hogy mindenekelőtt Isten országát keressék: „Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá.” (Mt 6,33) Majd az Úr hozzáteszi: „Ha pedig útjaimon jársz úgy, amint apád járt, s megtartod parancsolataimat és rendeleteimet, akkor még hosszú életet is adok neked.” A hosszú élet, vagy ha úgy tetszik, a boldogság azon múlik, hogy az Úr útjain járunk-e.
Előesti imádság