Onezimusznak, Filemon rabszolgájának emléknapja, aki Pál apostol testvére volt a hitben
Jak 1,19–27. Meghallgatni és tettekre váltani Isten szavát
„Cselekedjetek az ige szerint”. Ezzel a buzdítással folytatja Jakab az előző szakaszban megkezdett gondolatmenetet. Világossá teszi, hogy ha meghallgatjuk Isten szavát, és gondolkodunk, miközben beszélünk (ezt jelenti a „késedelmes a szólásra” kifejezés), akkor sikerülhet úrrá lenni ösztöneinken, amelyek egyébként könnyen a harag útjára sodornának minket. A harag gyakran a meghallgatásra és az átgondolt beszédre való képtelenség egyenes következménye. Közvetlen kapcsolat van aközött, hogy készek vagyunk meghallgatni Istent, illetve hogy felelősen beszélünk másokkal. Aki tisztában van Isten szavának erejével, minden bizonnyal jobban odafigyel minden kiejtett szóra. Ha beszédünk nem az evangéliummal átitatott szívből fakad, könnyen kárára válhat annak, aki hallgatja. Épp ezért még azoknak sem árt féket tenniük a nyelvükre, akik könyörületes embernek tartják magukat. Jézus is arra figyelmezteti a tanítványokat, hogy Isten számontart minden fölöslegesen kiejtett szót (Mt 12,36). Jakab ezért arra buzdít, hogy „fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét”. A híveknek szívükbe kell fogadniuk Isten szavát, hogy ott szabadon munkálkodhasson, anélkül, hogy a gőg, a szórakozottság vagy a ridegség akadályozná. Jakab ezért pontosítja, hogy mit jelent tanulékony, szelíd lélekkel befogadni az evangéliumot: ne csupán hallgassuk Isten szavát, de váltsuk is tettekre. Isten szava életünk tükre. Nem elég csak belepillantanunk, aztán gyorsan elfelejteni az egészet, hanem meg kell keresnünk benne a legigazibb és legemberibb arcunkat, mely mindig ott tükröződik. Az igazi hit és vallásosság ugyanis nem az elvont vitákban rejlik, hanem a konkrét szeretetben: kezdve az árvák és özvegyek megsegítésén, azon, hogy megőrizzük a tisztaságunkat, vagyis ne szennyeződjünk be a gőggel és az önszeretettel. Jakab rámutat arra, hogyan függ össze egymással a „késedelmes beszéd” és a szegényekről való gondoskodás. Hallgatni Isten szavát, együttérezni a szegényekkel: ezek jellemzik a hitünket. A tiszta vallásosság, mely összekapcsolja egymással Istent és az embert, a szeretetben nyilvánul meg. Mégpedig olyan szeretetben, amely nem marad elvont, hanem hallgatja és konkrét tettekre váltja az evangéliumot, s azok felé irányul, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, ők pedig a szegények.
Imádság a szentekkel
