Szent Polikárp püspök emléknapja: János apostol tanítványa volt, vértanúhalált halt (155).
Jak 4,13–17. „…azt sem tudjátok, mi lesz az életetekkel holnap”
Nagy balgaság a tanítvány önhitt magabiztossága, hisz nem vet számot törékenységünkkel. A következő mondat, melyben Jakab a gazdagokra jellemző gondolkodásmódot, hiú magabiztosságukat jeleníti meg: „Ma vagy holnap elmegyünk ebbe és ebbe a városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk”. A világjárvány rámutatott ennek az evangéliumi szakasznak az igazságára. Az élet ajándék, mely Isten kezében van elrejtve. Értelmet azáltal nyer, ha szeretettel eltékozoljuk mások javára. Jakab azt sugallja, hogy egyedül Isten adhat biztonságot, csakis őrá érdemes bízni életünket. Nem csak arról van szó, hogy az ember nem rendelkezhet a jövőjével, de nem tudhatja azt sem, mit tartogat számára az élet. „Mert mi a ti életetek?” – kérdezi Jakab, és saját maga adja meg a kemény választ: „Pára vagytok, amely kevés ideig látszik, aztán elenyészik.” Jakab arra hív, hogy térjünk meg Istenhez, bízzuk rá magunkat, mert egyedül ő nyújthat nekünk biztonságot. Az Úrhoz tartozás megszabadít aggodalmainktól, nyughatatlan nyüzsgésünktől. Az evangélium szavai jutnak eszünkbe: hagyatkozzunk az Úrra, aki mindenről gondoskodik, legyen az kicsi vagy nagy dolog, ahogy Jézus ígéri a hegyi beszédben (vö. Mt 6,25–34). Jakab óvja a híveket az önhittségtől és a büszkeségtől, ahogy Pál is teszi: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Kor 4,7) A hívő mindenben Istenre hagyatkozik, és az Úr kezébe helyezi jelenét és jövőjét.
Imádság a szentekkel
