1Sám 26,2.7–9.12–13.22–23; Zsolt 102 (101); 1Kor 15,45–49; Lk 6,27–38
A boldogságmondások utáni részt olvastuk az evangéliumból. Jézus parancsoló hangnemben ezt mondja: „Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.” Ezek a szavak még ma is idegenül csengenek az átlagember fülének. Ha van valami, ami biztosra vehető a világban, az épp a barátok és ellenségek közti különbségtétel. Mindez ugyanúgy igaz az egyes emberek, mint a különböző csoportok vagy népek szintjén. Jézus azonban nem áll meg ezen a ponton, hanem hozzáteszi: „Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a köntösödet elveszi, ne tagadd meg az ingedet sem.”
Egy olyan evangélium, mely nem csak azt kéri, hogy bocsássuk meg a sértéseket, hanem azt is elvárja, hogy szeressük ellenségeinket, meglehetősen életidegennek tűnik. Kétségtelen, hogy más, mint amit a világban megszoktunk, de nem életidegen. Mi több, ezek a szavak talán soha nem voltak annyira aktuálisak, mint korunkban. Ritka az olyan társadalom, amelynek akkora szüksége lenne rájuk, mint a miénknek. Ez a társadalom ugyanis a versengés vastörvényére alapult, és arra alapul ma is: csak az ér valamit, aki képes versengeni. A versengéssel azonban elkerülhetetlenül együtt jár a szembenállás a másikkal, akit versenytársnak tartunk. Az evangélium azonban a gyökerénél szeretné elvágni az ellenséggyártás logikáját, ami annyi erőszak és háború alapja. Szemünk előtt sorjáznak annak a gondolkodásmódnak a keserű gyümölcsei, melynek jegyében nem fordítjuk oda a másik arcunkat, és nem szeretjük az ellenségeinket.
Jézusnál hiányzik az az elgondolás, ami valamennyiünkre jellemző, hogy mindenáron le kell győznünk az összes többi embert. Ő nem akar legyőzni senkit, nem tart ellenségének senkit, és soha nem fogadta el a versengés kultúráját. Mi megszállottjai vagyunk a győzelemnek. Mennyi élet lett már elherdálva, sőt kioltva a versengés oltárán! Jézus számára az irgalmasság az egyetlen hatalmas törvény: „Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!” Az ebből következő törvény pedig mély bölcsességet hordoz: „Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük.” Ez a titok, melyet Jézus felkínál nekünk, egy kevésbé erőszakos és frusztráló világ titka, mint amihez hozzászoktunk, amiben élünk.
Imádság az Úr napján
