Jak 5,9–12. „Íme, a bíró az ajtó előtt áll!”
Senki sem ismeri az Úr érkezésének idejét és módját. Két dolog azonban biztos: érkezése közel van, eljövetele pedig minden ember üdvösségére nézve döntő. A türelem nem jelent beletörődést, épp ellenkezőleg, ebben rejlik a keresztények igazi ereje, akik az eljövendőre való várakozás reménységében élnek. A késés miatti türelmetlenséget Jakab a földműves türelmetlenségéhez hasonlítja, aki nem látja azonnal munkájának gyümölcsét. Jézus tanítványa nem engedheti, hogy saját meggyőződései irányítsák, és képes türelmesen, imádkozva, munkálkodva, a szegényeket szolgálva, nap mint nap meghallgatva Isten szavát várni az Úr napját, amikor „a korai és a késői esőt megkapja”. A türelmetlenség, mely a személyes megelégedettség hajszolásából fakad, zúgolódást, viszályt szít a hívek közösségében. A tanítvány azonban türelmes, mert az élet nehéz pillanataiban is egyedül Istenbe veti bizalmát. Jakab arra hív, hogy szemléljük a próféták hosszú sorát, akik tanúságot tettek Isten szeretetéről az emberek között. Jóbot név szerint is megemlíti, mint akit keményen megpróbált az élet, ám ő minden bizalmát az Úrba vetette, s ezért nem csupán abban a kegyelemben részesült, hogy találkozhatott vele, de jutalmul a kétszeresét kapta annak, amit elvesztett (vö. Jób 42,11). Az Úr a jelen és az eljövendő életben is kárpótol bennünket. Ezt felelte Jézus is Péter kérdésére, amikor az arról faggatta, mi fog történni azzal, aki hozzájuk hasonlóan mindent otthagyott érte. Ebben az életben az üldöztetések közepette is „százannyit kap majd és örök életet fog örökölni” (Mt 19,25) – hangzott Jézus válasza. A hívek tudják, hogy mindez lehetséges, „mert irgalmas az Úr, és könyörületes”.
A Szent Kereszt imádsága
