Jer 17,5–8; Zsolt 1; 1Kor 15,12.16–20; Lk 6,17.20–26
Ezt a vasárnapot nevezhetjük a boldogságok vagy a boldogság vasárnapjának is. Jézus, miután átimádkozta az éjszakát, lemegy a hegyről, és hatalmas tömeggel találja szembe magát: mindenki őt akarja hallgatni, megérinteni, mindenki az ő közelébe akar jutni. Az evangélista némi csodálkozással jegyzi meg, hogy olyanok is eljöttek hozzá, „akiket tisztátalan lelkek gyötörtek”, hogy megszabadítsa őket bajukból. Mindenki egy új és jobb életre vágyott, s azt remélték, majd a Názáretből jött fiatal próféta által sikerül rátalálniuk. „…mert erő áradt ki belőle, és meggyógyította mindnyájukat.”
Jézus, amint meglátta ezt a tömeget, úgy döntött, eljött az ideje, hogy küldetése új szakaszba lépjen, és elmondta az egyik legfontosabb beszédét, a boldogságmondásokat. Szavai a szegényekhez szóltak, azokhoz, akiket mindenhonnan kirekesztettek, akiket bántottak és elutasítottak, akik egészségért és gyógyulásért könyörögtek, akik igyekeztek legalább a próféta köpenyének szegélyét megérinteni.
Jézus azt mondja a szegényeknek és a betegeknek, hogy boldogok, mert Isten úgy döntött, hogy mindenki másnál előbb foglalkozik velük. Jézus maga indítja el az új időszakot, melyben Isten kenyeret ad az éhezőnek, az üldözöttek sírását örömre, a kétségbeesettek szomorúságát jókedvre fordítja. A mennyek országa innentől kezdve a szegényeké, mert Isten úgy döntött, hogy melléjük áll. Az evangélium nem éri be egyszerű és felületes moralizálással a „jó szegények” kapcsán, mintha maga ez a hátrányos helyzet tenné őket jobbá a többieknél. Nem: a szegények olyanok, mint mi mindannyian, vagyis jók és rosszak is vannak köztük. A boldogságuk nem az állapotukból fakad, hanem abból, hogy Isten ott van mellettük, mint barátjuk és védelmezőjük. Ezt maga az evangélium fedi fel előttük. Ebben az értelemben ez tényleg „jó hír” a szegények, gyengék, betegek, szomorúak, bebörtönzöttek, vagyis mindazok számára, akik segítségre szorulnak. A szenvedőknek többé nem kell elkeseredniük: Isten elsőként őket választotta ki barátainak, és rájuk árasztja bőséggel irgalmát.
Az evangélium a négy „boldogok vagytok” után felsorakoztat négy „jaj nektek”-et is: jaj a gazdagoknak, jaj azoknak, akik jóllaktak, jaj azoknak, akik most nevetnek, és jaj azoknak, akiknek hízelegnek. Jaj nekik, mert ezekben a helyzetekben könnyen önelégültté válhatnak, s úgy érezhetik, semmire nincs már szükségük, még Istenre sem. Jaj nekünk, ha hagyjuk eluralkodni a bennünk élő gazdagot. Jézus nem önmagában a szegénységet akarja magasztalni, sem pedig a gazdagságot elítélni. Az üdvösség nem az ember életállapotától, körülményeitől függ, hanem attól, hogy felismerjük, Isten gyermekei vagyunk, és ő szeret minket. Ha mi, gazdagok közeledünk Istenhez, a szegények is boldogok lesznek, mert az Úrral együtt mi is mellettük állunk majd mint testvéreik.
Imádság az Úr napján
