1Pt 1,1–9. A hívek öröme
A levél azzal a névvel kezdődik, melyet az apostol Jézustól kapott: „Péter”. „Kősziklának” lenni általában Istennek fenntartott attribútum volt, ám Jézus egy olyan szegény és gyenge embert ruházott fel vele, mint Simon, miután az megvallotta hitét. Péter, akinek Jézus azt a feladatot adta, hogy legeltesse nyáját, Rómából írott levelével azokhoz a keresztényekhez fordul, akik a mai Törökország területén éltek elszórtan. Levelével támogatja őket a hitben az üldöztetések közepette. Ezáltal kifejezésre lehet juttatni azt az egyetemes szeretetet, amely Jézus tanítványaira jellemző, kezdve az apostolok közül az „elsőn”. Péter „választottaknak” nevezi a keresztényeket, s talán éppen ezért „szórványokban” élőknek is, vagyis idegeneknek ebben a világban, akik azonban azt a meghívást kapták, hogy részesei legyenek a hívek új közösségének, amely Jézus feltámadásával született, vagy még inkább újjászületett az „élő reménységre… romolhatatlan, szennyezetlen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben fenn van tartva” számukra. Az apostol dicséri az Istent nagy ajándékáért, amelyet a híveknek adott. Vagyis azért a reménységért, amely túlmutat a halálon, és az Istenéhez hasonló életre vezet. A keresztény reménység ugyanis – mondja Péter – nem üres, bizonytalan ígéret, hanem ajándék, amelyet már most megkapunk, de a jövőben válik valóra. A feltámadás magva, amelyet a hívek szívébe helyeztek, akik a feltámadással majd a megváltás zsengéivé válnak. Mostantól fogva azok helyett is remélnek, akik nem remélnek; osztoznak gyötrelmeikben, hogy a lehető legtöbbet szabadíthassák meg közülük a bűn rabságából. Péter, miközben a levelet írta, talán azt kívánta, hogy a keresztények is átéljék azt, amit ő átélt, amikor az árulás éjszakáján tekintete találkozott a Mester tekintetével, vagy amikor a Galileai-tenger partján szeretetéről kérdezte őt Jézus. Tekintetünket az Úrra szegezni „kimondhatatlan öröm” forrása. Hozzásegít, hogy elérjük „lelkünk üdvösségét”. Az apostol ezen az egész keresztény közösség üdvösségét érti, amelyre minden tanítványnak gondja kell hogy legyen.
Imádság a szegényekért
