MTörv 26,4–10; Zsolt 90 (89); Róm 10,8–13; Lk 4,1–13
A hamvazás komor szertartása, mellyel megkezdtük nagyböjti utunkat, segít
megérteni, mennyire fontos, hogy a szívünk megtérjen, visszaforduljon az Úrhoz.
Ha a szívünk újra felfedezi az Úr szeretetét, nemcsak személyünkben változunk,
de a körülöttünk lévő világ is megváltozik.
A megkísértésről szóló evangéliumi
szakasz kijelöli azt az utat, melyet ez alatt a negyven nap alatt be kell
járnunk. A szakasz annak leírásával veszi kezdetét, hogy Jézus engedelmeskedik
a Szentléleknek: a Szentlélekkel eltelve Jézus távozik a Jordántól, és a
pusztaság felé veszi az útját. A bibliai felszólítás egyértelmű: arra hívja
Izrael népét, hogy mielőtt belépne az ígéret földjére, menjen ki a pusztaságba.
Ez a nagyböjti idő értelme: rá kell hagyatkozni a Szentlélekre, és mindennap
meg kell hallgatni Isten szavát, mely megvilágítja lépteinket. Nem vagyunk
immunisak a kísértésekkel szemben. Ezért a Miatyánk új olasz fordításában már
így imádkoznak: „ne engedd, hogy kísértésbe essünk”. Igen, az Úr mellettünk
van, és megadja az erőt, hogy legyőzzük a kísértéseket, ahogyan Jézussal is
történt.
A sátán akkor közelítette meg őt, amikor
éhes volt. A kísértés, mindenfajta kísértés a gyengeségünk, törékenységünk
által megnyíló réseken át férkőzik hozzánk, mert ilyenkor különösen észszerűnek
látszik. Mi lehet annál magától értetődőbb, mint enni egy kis kenyeret negyven
nap böjtölés után? Jézus Isten szavával válaszol a kísértőnek. Mivel a sátán
nincs megelégedve, felviszi őt egy hegyre, ahonnan látszanak a föld birodalmai:
„Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom”. Ez a birtoklás, a gazdagság
útja, melyhez nem is kell más, csupán egy egyszerű leborulás a kísértő előtt.
Végül felviszi a templom legmagasabb pontjára: „Ha Isten Fia
vagy, vesd le magad innét!”, s az angyalai majd megóvnak. Nagy kísértés, hogy még az Urat is a szolgálatunkba, a mi oldalunkra
akarjuk állítani.
Három jelképes értékű kísértés,
melyeknek azonban ugyanaz a céljuk: Jézust eltéríteni a Jeruzsálembe vezető
útról, rábírni arra, hogy gondoljon inkább saját magára, hogy haladjon másik
irányba, ne a kereszt felé, s a felé az óra felé, amiért a világba jött.
Jézust kísértések érik, s ő megtanít
bennünket arra, hogyan győzhetjük le őket: Isten szavának erejével tartja távol
a kísértőt. Ennek segítségével semmisíti meg a sátán tervét. Írva van: „Ma,
amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket…” (Zsid 3,7–8).
És Jézussal együtt mi is elmondhatjuk: „Nemcsak kenyérrel él
az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.”
Imádság az Úr napján
