Azokra a vértanúkra emlékezünk, akik az evangéliumért haltak meg. Szent Szaniszlónak (†1079), Krakkó vértanú püspökének emléknapja: védelmezte a szegényeket, az emberi méltóságot, az Egyház és az evangélium szabadságát.
Jn 12,1–11. Jézust megkenik olajjal Betániában
János evangéliuma a szenvedéstörténet elbeszélését a betániai vacsorával kezdi, Márta, Mária és Lázár házában. Ez a család nagyon kedves volt Jézus számára. A farizeusokkal és a főpapokkal való kemény összetűzések nehéz napjaiban barátainak háza a megpihenés helye lett számára. Hat nap volt már csak hátra húsvétig – ahogyan most nekünk is –, és Jézus ismét együtt vacsorázott barátaival. A vacsora alatt egyszer csak Mária fölkel, Jézushoz lép, a lábához térdel, és megkeni drága olajjal, aztán megtörli a hajával. A szeretet gesztusa ez, mely az ingyenesség jó illatát árasztja és betölti vele a házat. A szeretet minden gesztusa, a legkisebb is kiárasztja maga körül az illatát, az erejét. Júdás azonban rossz szemmel nézi ezt a gesztust: nem a szeretet megnyilvánulását látja benne, hanem pazarlást. A kapzsiság, a birtoklásvágy elvakította őt. Jézus azonnal válaszol Júdásnak, s azt mondja: „Hagyd békén! Hadd tegye…” Ez az olaj előrevetíti azt a másik olajat, amelyikkel temetése előtt kenik majd meg a testét. Nem sokkal ezután kezdődik keresztútja, amely haláláig vezet. Mária az egyetlen közülük, aki megértette, hogy Jézust halálra adják, és ezért most különleges szeretetre, közelségre van szüksége, olyan túlzott szeretetre, amilyen a szenvedélyes szeretet. Gyengéd és szeretetteljes gesztusában, mely egyszerű és konkrét, jelképesen benne van a megváltás útja: a szegények, gyengék, idősek mellett állva magának Jézusnak a közelében vagyunk. Így kell értelmeznünk, amit Jézus mond: „Szegények mindig vannak veletek”. Ők a megmondhatói, milyen nagy szükségük van a barátság és a szeretet illatára.
Nagyheti imádság
