Ez 47,1–9.12. A templom, az igaz élet forrása
Ezekiel próféta látomásán keresztül Isten szava megmutatja nekünk a célt, ami felé tartunk. Szemünk előtt megjelenik Jeruzsálem és a templom. A víz, mely bőségesen buzog elő a templomból, és életre kelt mindent, amit elér. A bibliai nyelvben a folyóvíz, mely a száraz földet megöntözi, és bőven termő kertté teszi, Isten hatalmának szimbóluma, mely átalakítja a terméketlen emberi szíveket. János evangéliumában maga Jézus az, aki az igazi templomként mutatkozik meg, amelyből a Szentlélek élő vízforrása buzog elő. „Jézus a templomban volt, és fennhangon hirdette: »Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.«” (Jn 7,37–38) Később pedig, amikor a keresztfán függött, az evangélista így ír róla: „…az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle.” (Jn 19,34) Miközben közeledünk a húsvéthoz, a próféta arra buzdít minket, hogy különösen ezekben a napokban ne szakadjunk el Isten szavának forrásától, hogy készségesebben értsük meg és fogadjuk be a szívünkbe a szeretetnek azt a misztériumát, amelyet ünnepelni készülünk a nagyhéten. Az élő víz folyója árad majd ki ránk és az egész világra ezekben a napokban. Engedjük, hogy magával sodorjon minket Jézus szeretete, aki annyira szeret, hogy egészen a keresztfáig megy értünk.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
