A Santa Maria in Trastevere
bazilikában a betegekért imádkoznak.
Lev 19,1–2.11–18. Legyetek szentek,
mert én szent vagyok
A
Leviták könyvének ezt a szakaszát, mely olyan, mint egyfajta tízparancsolat,
két parancs foglalja keretbe: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek
szent vagyok” és „Szeresd embertársadat úgy, mint magadat”. Az Urat és a
felebarátot Isten szava kapcsolja össze, de másképpen, mint abban a kettős
parancsban, amely arra int, hogy szeressük Istent és a felebarátot. A szentség
magának Istennek az állapota. Ő „más”, mint mi, elkülönült, transzcendens, de
nem zárkózik be saját létezésébe; olyannyira nem, hogy azt kéri tőlünk, vegyünk
részt az életében. Ez a két kérés fogja keretbe azokat a parancsokat, amelyek
kijelölik a szentté válás útját. A parancsok elsősorban arra vonatkoznak, aki
szükséget szenved: ne nyomd el felebarátodat, ne foszd meg javaitól, fizesd meg
a munkásokat, ne átkozd a némát, ne tégy akadályt a vak útjába, ne légy
igazságtalan az ítélkezésben, ne rágalmazz, ne törj embertársad életére, ne
táplálj magadban gyűlöletet, ne légy bosszúálló és ne gyűlölködj. A Leviták
könyvének parancsai hozzánk is szólnak. Segítenek, hogy elgondolkodjunk azokon
a konkrét viselkedésmódokon, amelyek akadályozzák, hogy a szentség útján
járjunk. Az Úr, amikor azt kéri, hogy úgy szeressük felebarátunkat, mint
önmagunkat, megmutatja, hogy olyan mértéket állít elénk, amit nem lehetetlen
teljesíteni: ha ugyanúgy szeretnénk a többieket, ahogy saját magunkat, egészen
más lenne az életünk, és a világ is sokkal békésebb hely volna.
Imádság
a betegekért
