Emlékezzünk meg Tyihonról: Moszkva és egész Oroszország pátriárkája 1925-ben halt meg. Vele együtt emlékezzünk meg az orosz ortodox egyház minden hívéről, akik a kommunista rezsim idején lettek vértanúvá, hitvallóvá.
Emlékezzünk meg az 1994-es ruandai népirtásról.
Ter 17,3–9. Ábrahám a népek sokaságának atyja
A számkivetés és az idegen uralom – az az időszak, amikor a most olvasott bibliai szakaszt lejegyezték – Izraelt kicsiny maradékká zsugorította. A szolgasors, a nélkülözések, a szenvedés idején Izrael visszaemlékezik az ősi ígéretekre, „az örök szövetségre”, amit Isten Ábrahámmal kötött, amely szerint „népek sokaságának lesz atyja”, és Kánaán földjén fog lakni. Amikor fölidézi ezt a szövetséget, Izrael népe nem pusztán egy régi emléket hoz elő, hogy a dicső múltba merengjen, hanem jelenvalóvá teszi ezt az ígéretet. Ez történik velünk, Jézus tanítványaival is minden alkalommal, amikor a Szentírást hallgatjuk. Amikor kinyitjuk, főként a közös imádságok alkalmával, akkor az Úr ismét leszáll népe körébe, és szól hozzánk; újjáalkot minket, olyan néppé, amely hallgatja a szavát; megerősít Szentlelkével; ismét megajándékoz álmával, megerősít minket abban a hivatásban, hogy tanúi lehetünk a világban az ő szeretetének; és a jövő ígéretét nyújtja számunkra. Ezért kérheti Ábrahámtól és tőlünk is: „Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.”
Imádság az Egyházért
