Iz 58,9b–14. A böjt, amit Isten
elfogad
Az
irgalmasságtól elszakadt böjt nem vezet el Istenhez, és nem teszi lehetővé azt
sem, hogy méltó életet éljünk. Elsősorban saját magunktól, saját
büszkeségünktől kell megtartóztatnunk magunkat. Ez a fajta böjt nem vesz el semmit
az életünkből. Sőt, helyet ad benne az irgalmasságnak. Ennek megtapasztalását
úgy írja le a próféta, mint egy lerombolt város újjáépítését: „A rések
betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.” Bármelyik
tanítvány, aki gyakorolja ezt a böjtöt, s aztán kifejezésre juttatja
gondoskodását, szolidaritását az elnyomottakkal és a szegényekkel szemben, fény
lesz a világ számára, és meggyógyulhat sebeiből. Ennek a böjtnek a csúcspontja,
hogy visszahelyezzük életünk középpontjába a szombatot, az Úr napját. A
keresztények számára ez Jézus feltámadásának napja, a húsvét napja, amikor az
Úr beteljesíti a teremtést azzal, hogy Jézus föltámad a halottak közül.
Napjaink középpontjává válik a mindennapi esti imádság, amikor Isten szavával
táplálkozunk. Isten szava megvilágítja lépteinket, és segít, hogy újra
rátaláljunk életünk irányára. Ahogyan a próféta írja: „fölvezetlek győztesként
a föld magaslataira”, hogy már most meglásd a dicsőséget, amelyre
mindannyiunkat meghívott az Úr.
Előesti
imádság
