Iz 1,10.16–20. Hagyjunk fel a gonosz cselekedetekkel, tanuljuk meg a jót cselekedni
Gomorra városának említésével a próféta kifejezésre juttatja, hogy Jeruzsálem népét is hamarosan eléri Isten ítélete. A Sínai-hegyen kötött szövetség kölcsönös felelősségvállalással jár. A Szentírás lapjain az Úr többször nyilvánvalóvá teszi, hogy nem szereti a pusztán szertartásos tiszteletet, amelyben nincs helye az igazságosságnak és a szegények szeretetének. A próféta így idézi föl Isten gondolatát: „El gonosz tetteitekkel színem elől,…” És azonnal hozzáteszi: „…ne tegyetek többé rosszat. Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet.” Ez az Isten tiszteletének helyes módja. Nem lehet különválasztani a liturgikus istentiszteletet az igazságosságtól és a szegények szolgálatától. Az istentiszteletnek ezek a formái elválaszthatatlanok. Aki gyakorolja ezeket, belép abba a végtelen irgalomba, ami bármilyen bűntől megment. Az Úr ezt mondja ugyanis: „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó”. Ez az Isten szeretetének győzelme minden bűn fölött, csak engednünk kell, hogy Ő átöleljen, engednünk kell, hogy szeressen és tanítson bennünket: „Ha készséggel engedelmeskedtek, majd a föld legjavából esztek.” A nagyböjt alkalmas idő arra, hogy engedjük, hogy az Úr szeressen és megtisztítson bennünket.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
