Jón 3,1–10. Isten újra szól Jónáshoz
Isten szavának meghallgatása és engedelmes követése csodát művel, véghez viszi a lehetetlent. Jónás végre meghallgatja, és engedelmeskedik neki: elkezdi járni a nagyváros utcáit, és még mielőtt a végére érne, a háromból az első napon Ninive lakói hinni kezdenek Isten szavának, és megtérnek. A szöveg hangsúlyozza, hogy a megtérés minden lakóra vonatkozik, kicsitől a nagyig, még az állatokra is. A megtérés jelei a böjt és az imádság. Isten szívét megérintette az ott élők megtérése, és úgy döntött, nem ítéli el a várost, hanem megkönyörül rajta. Az Úr megkegyelmezett annak a népnek, amely fölismerte, hogy gonosz úton járt, és nem vitte végbe azt a rosszat, amivel fenyegette. A legrosszabb ellenség, a legerőszakosabb nép, a leggonoszabb ember is megváltoztathatja az életét, ha Isten szavát hallgatja. Ezért soha nem szabad lemondani senkiről. Ha Isten szavát hirdetjük, az segít az embereknek, hogy fölismerjék a rosszat az életükben, és megváltoztassák a szívüket. Olyan felelősség ez, amit Isten Jónáshoz hasonlóan rábíz minden tanítványra. Mindannyian olyanok vagyunk, mint Jónás, vagyis arra hív minket az Úr, hogy hirdessük az evangéliumot. Az Úr rábízza mindenkire szavának hirdetését. Fölfedezzük ebben, hogy küldetéssel megbízott nép vagyunk, mely nem önmagáért él, hanem hogy az szeretet evangéliumát hintse el mindenütt, s annak erejével megváltoztassa a világot.
Imádság a szentekkel
