MTörv 30,15–20. A két út
A
Második törvénykönyv – ebben a szakaszban, amely lezárja Mózesnek az Úr nevében
a néphez intézett hosszú beszédét – a felelősségre emlékeztet, mely azzal jár,
hogy a nép az Istent választja Urának: „Nézd, ma szemed elé tártam az életet és
az üdvösséget, a halált és a kárhozatot.” A két út közötti választás
következményekkel jár. Hatalmas felelősségről van szó, amely az egész nép
létezésének minőségét meghatározza, nem csak a személyes életminőséget. A jót
és az életet választani azt jelenti, hogy a nép továbbra is áldott és védett
marad. A rosszat választani azt jelenti, hogy a boldogtalanság és a halál
mellett teszik le a voksukat. Mózes ezért így folytatja: „Így hát válaszd az
életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te
Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá.” A döntés, hogy az Urat
szeretjük, azt jelenti: hűségesen hallgatjuk a szavát, „az ő útjain járunk”,
egységben vagyunk vele. Ebből ered Isten áldása a népre és a nép jövőjére. Az
Úrral való közösség és szavának meghallgatása széppé és emberivé teszi az
életet, és nagy bölcsességet jelent a világ számára. Ezt az üzenetet Jézus
magáévá teszi és kiteljesíti. Azok az ő tanítványai, akik készséges szívvel
hallgatják, és mindennap tettekre váltják a szavait. Tanítványnak lenni és az
Urat szeretni olyan döntés, melyet mindennap meg kell újítani, különösen a
nagyböjt idején, a megtérésre alkalmas időben, amely segít fölemelni a
tekintetünket önmagunkról, hogy az Úr felé tekintsünk. Segít, hogy kövessük őt
a következő napokban, elkísérjük szenvedése, halála és feltámadása szent
napjain.
Imádság
az Egyházért
