Március 28., hétfő
Iz 65,17–21. Új eget és új földet teremtek
Az izraeliták már egy ideje visszatértek Jeruzsálembe, ám nehezükre esik a szívükben is visszatérni az Úrhoz. Izajás szeretné fölrázni a népet a csüggedésből, amelybe a száműzetésből való visszatérés után belesüppedt, mintha számára már nem volna remény egy új, szép jövőre. Isten szava ismét felhangzik, fölébreszt a tespedésből és a csüggedésből. Az Úr közbelép, új látomást, új álmot, új erőt ajándékoz népének. Megújítja nagy tervét, mely arra irányul, hogy a föld népei egyetlen nagy családban egyesüljenek, és Jeruzsálem legyen valamennyiük városa. Olyan város lesz, ahol „nem hallatszik többé sem sírás, sem jajkiáltás… Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít”. Ez az álom ma is prófétai erővel szól: a népeknek le kell győzniük a kísértést, hogy saját szűk horizontjuk mögé zárkóznak. Itt az ideje, hogy újraélesszük az egyetemes látomást minden nép üdvösségéről.
Imádság a szegényekért
