Ez 18,21–28. Eltávolodni a bűntől, hogy éljünk, és meg ne haljunk
Ezekiel próféta egy közmondásra válaszol, melyet a fejezet elején olvashatunk: „Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle”. Ma is elterjedt az a gondolkodásmód, hogy valakit a családi gyökerei alapján, vagy egy mások által elkövetett bűn miatt ítélünk el. A próféta azonban egyértelműen leszögezi, hogy a jó és a rossz közötti választás felelőssége mindig személyes felelősség. Senki sem jó vagy rossz egy olyan bűn miatt, amit másvalaki követett el, hacsak nem volt a cinkosa. Sőt, a próféta kijelenti, hogy Isten kész mindenkinek megbocsátani, aki megtér, megváltoztatja a szívét és a cselekedeteit, nem tesz többé rosszat, és elkötelezi magát a jó mellett. Isten irgalmának nincsenek határai, hiszen az Úr mindig készen áll a megbocsátásra. Ám az elkerülhetetlen, hogy az emberek magukba szálljanak, fölismerjék a rosszat a szívükben, és bizalommal forduljanak Istenhez, hogy hallgassa meg őket, és segítsen rajtuk. A próféta felhívja a figyelmet: mindnyájan felelősek vagyunk azért, hogy nap mint nap őrködjünk önmagunk felett, hiszen mindennap választanunk kell a jó és a rossz között. Senki sem igaz és jó önmagától. Senki sem gonosz önmagától. Valamennyiünknek vállalnunk kell a felelősséget Isten előtt a cselekedeteinkért és a döntéseinkért. Isten mindig kész megbocsátani, de azt kéri, vállaljunk felelősséget a tetteinkért. A jó és a rossz közötti döntés pillanatában az a bizonyosság, hogy jók és igazak vagyunk, önmagában még nem jelent biztosítékot arra, hogy az életet és a jót választjuk.
A Szent Kereszt imádsága