Szent Skolasztika (†547 körül), Szent Benedek nővérének
emléknapja. Vele együtt emlékezzünk meg a női remetékről, a szerzetesnőkről és minden nőről, aki
az Urat követi.
Ter 3,1–8. Isten kertjének fája
1A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: »Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?« 2Az asszony azt felelte neki: »A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. 3Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.« 4A kígyó erre azt mondta az asszonynak: »Dehogyis haltok meg! 5Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!«
6Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. 7Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. 8S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.
Isten úgy helyezte
az édenkertbe a férfit és a nőt, hogy meghagyta
nekik: annak minden
gyümölcséből ehetnek, kivéve a közepén
álló fáét. Ők azonban nem hallgattak
az Úr szavára,
hanem egy külső hang csábítására hagyatkoztak, a kígyóéra:
a bálvány, a gonosz hangjára. Ez a hang észrevétlen beférkőzik a mindennapi életünkbe.
Szívünkben is megszülethet, amikor például
gőgre buzdít, önelégültségünket legyezgeti, vagy azzal hiteget bennünket,
hogy nekünk minden
könnyen elérhető. Mindig arra indít, hogy magunkra
összpontosítsunk. Úgy is mondhatjuk,
hogy ez a hang a végtelenségig
fel akarja magasztalni az énünket. Az is ilyen kívülről jövő hang, amely a hamis prófétáktól jön, akik a gazdagságot, a jólétet és a sikert állítják elénk ideálként. Ezek valójában olyan hamis szavak és javaslatok, melyek eltávolítanak bennünket az Úrtól.
A kísértő ajánlata
egyszerű: ne higgyünk
Isten hangjának! Az eredendő bűn (és tulajdonképpen minden bűn eredete) mindig az Isten igéjébe
vetett bizalom hiányában, a meghallgatás hiányában és mindenekfelett a túlzott
önbizalomban, saját énünk felmagasztalásában, gőgünkben keresendő. Amikor a kísértőt hallgatja,
az ember elveszíti
barátságát Istennel,
és elveszti a kölcsönös
szolidaritást is. Ádám és Éva, akik minden tudás megszerzésére törtek, s mindent
egyedül akartak
elérni, a végén ott találták magukat
mezítelenül, félelemmel telve. Kölcsönösen egymást
vádolták. A büszkeség megfoszt
Isten barátságától, és eltávolít bennünket
egymástól. Az Úr nélkül mindegyikünk szomorúan fedezi
fel önnön nyomorúságát és törékenységét, és azt veszi észre, hogy magányos,
konfliktusok között él. Ádám és Éva elrejtőztek az Úr elől, aki viszont továbbra
is szerette őket, és törődött velük.
A
Szent Kereszt imádsága
