Lev
19,1–2.11–18. Legyetek szentek, mert
én szent vagyok
1Így szól az Úr Mózeshez:
2»Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!
11Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat!
12Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét – én vagyok az Úr!
13Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad!
14Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet – mert én vagyok az Úr!
15Ne
kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény
személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint
ítélj felebarátodnak.
16Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére – én vagyok az Úr!
17Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta.
18Ne
állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról:
szeresd felebarátodat, mint te magadat – én vagyok az Úr!
A Leviták
könyvének ezt a szakaszát, amely mintha egyfajta
tízparancsolat lenne, két parancs foglalja keretbe:
„Legyetek szentek, mert én (...) szent vagyok” és „szeresd embertársadat úgy, mint magadat”. Istent és a fele- barátot
Isten szava kapcsolja
össze a kettős parancsban, amely arra int, hogy szeressük Istent és a felebarátot. A szentség
magának Istennek az állapota. Ő más, mint mi, elkülönült, transzcendens, de nem zárkózik be saját létezésébe; olyannyira nem, hogy azt kéri tőlünk, vegyünk részt az életében. „Legyetek szentek”,
mondja, mintha azt mondaná: ne féljetek részt venni az én létezésemben, az én szentségemben. Ez a két kérés fogja keretbe
azokat a parancsokat, amelyek kijelölik
a szentté válás konkrét útját. A parancsok főképp a szükséget
szenvedőkre vonatkoznak: ne nyomd el felebarátodat erőszakkal, ne vedd el tőle a javait, fizesd meg a munkásokat, ne átkozd a némát, ne tégy akadályt a vak útjába, ne légy igazságtalan az ítélkezésben, ne rágalmazz, ne törj embertársad vérére (ne légy „besúgó
a nép között”, mondja
egy másik fordítás, és ez talán
arra vonatkozik,
hogy valakit elítélhetnek hamis tanúskodás miatt is, ahogyan Nábottal történt a Királyok
első könyvének 21. fejezetében), ne táplálj magadban gyűlöletet, ne légy bosszúálló és ne gyűlölködj. A Leviták
könyvének parancsai
ma is szólnak hozzánk.
Segítenek, hogy elgondolkodjunk azokon a konkrét viselkedésmódokon, amelyek akadályozzák, hogy a szentség útján járjunk.
Az Úr, amikor azt kéri, hogy úgy szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat, megmutatja, hogy nem olyan mértéket
állít elénk, amit lehetetlen teljesíteni, ráadásul nagyon hatékony is. Mennyire
más volna az életünk, és mennyivel
békésebb lenne a világ, ha úgy szeretnénk a többieket, ahogyan önmagunkat szeretjük!
Imádság
a szegényekért
