Ter 11,1–9. Bábel tornya
111A föld akkor még egy ajkú és egyazon beszédű volt. 2Amikor azonban Keletről elköltöztek, Sineár földjén egy mezőségre bukkantak, és ott letelepedtek. 3Azt mondták egymásnak: »Gyertek, vessünk téglát, és égessük ki tűzben!« Aztán felhasználták a téglát építőkőnek, az aszfaltot meg habarcsnak, 4és azt mondták: »Gyertek, építsünk magunknak várost és tornyot! Érjen a teteje az égig, hogy híressé tegyük nevünket, és szét ne szóródjunk az egész földre!«
5Az Úr ekkor leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet építettek az ember fiai, 6és azt mondta az Úr: »Íme, egy ez a nép, és egyajkú az egész: ezzel az alkotással kezdik, s ezentúl nem fognak elállni szándékaiktól, amíg meg nem valósítják azokat tettekkel. 7Gyertek tehát, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze a nyelvüket, hogy ne értsék meg egymás szavát!« 8Így el is szélesztette őket onnan az Úr az egész földre, s ők abbahagyták a város építését. 9Azért nevezték el tehát azt Bábelnek, mert ott zavarodott össze az egész föld nyelve, s onnan szélesztette el őket az Úr a föld egész színére.
Ez a bibliai szakasz, amely lezárja a Teremtés könyvének első tizenegy fejezetét, egy nagy elmélkedés az emberiségről, az emberi életről. Az embereket Isten ugyan a maga képére és hasonlatosságára teremtette, mégis úgy döntöttek, hogy saját maguknak építik fel a sorsukat. Abszolút urai akarnak lenni az életüknek és a világnak. A torony, amelynek az égig kell érnie, annak a jele, milyen nagy az emberi gőg. A kezdetben megmutatkozó egység nem valódi. A gőg olyan érzés, amely elvakít, mert olyannyira saját magunkra irányítja a figyelmünket, hogy nem látjuk meg miatta a másikban a testvért. A többieket mind versenytársnak és ellenségnek látjuk, akik a háttérbe szorítanak minket. Ez történik Bábelben is. A saját boldogulásukért folytatott küzdelem miatt az egyének, a csoportok, a népek nem értik már meg egymást, ezért szétszóródnak, és harcolnak egymással. A büszke ember senki másra nem hallgat, csak saját magára. A történelem is, amelyben élünk – bár erősen rányomja bélyegét a globalizáció –, ki van szolgáltatva a megosztottságnak és a konfliktusoknak. Az Úr azonban nem engedi, hogy az emberek gőgje megnyomorítsa a világot. A bábeli megosztottságot teljesen legyőzi majd pünkösd napja, amikor a szétszóródott emberiség újra összegyűlik, hogy bár különböző nyelveken, de meghallgassa ugyanazt az evangéliumot. Onnantól kezdve Jézus tanítványai a Lélek vezetésével az emberi család egységét szolgálják. És ezen az egyetemes látóhatáron belül találjuk az Egyház küldetésének értelmét is: az emberi család egységének szolgálatába állni.
A
Szent Kereszt imádsága
