Emlékezzünk Onezimuszra,
Filemon rabszolgájára, aki Pál
apostol hittestvére volt.
Ter 9,1–13. Noé megáldása és a vele
kötött szövetség
91Ezután Isten megáldotta Noét és fiait, és azt mondta nekik: »Szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet! 2Féljen és rettegjen titeket a föld minden állata, az ég minden madara, és minden, ami mozog a földön; a tenger minden halát is kezetekbe adtam! 3Minden, ami mozog és él, eledelül szolgáljon nektek: mint a zöld növényzetet, íme, ezeket is mind odaadtam nektek, 4csak a húst a vérével ne egyétek. 5A ti életetek vérét is számon kérem minden állattól és az embertől: számon kérem az ember életét az embertől, a testvérétől.
6Aki embervért ont,
ember ontsa ki annak vérét,
mert az ember
Isten képére alkottatott.7Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok: járjatok-keljetek a földön, és uralkodjatok rajta!« 8Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak: 9»Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, 10és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. 11Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.« 12Azután Isten azt mondta: »Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: 13szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között.
A Teremtés könyvének ez a fejezete zárja le az özönvíz történetét. Isten három cselekedetet visz végbe, és jelet hagy a teremtett
világban való jelenlétéről: áldást ad, elutasítja az erőszakot, megszenteli a szövetséget, és jelként az égi szivárványt hagyja hátra. Isten áldása az Úrnak azt az akaratát
jelzi, hogy a közösség egységében akar élni az emberekkel. Életet és bőséget jelent ez az áldás.
Ha az ember elfogadja, élni fog, ha nem, átok sújtja őt, amely nem más, mint az Úr által felajánlott élet elutasítása. Ezért kell az életet
megőrizni és védelmezni mindenáron az erőszaktól, amely el akarja törölni. Sose feledjük, hogy az özönvíz oka a gonoszsággal teli föld volt, ahogy a hatodik fejezetben olvassuk: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek
miatt megtelt gonoszsággal.” (Ter 6,13) Kezdetektől ez történt, mikor Káin megölte Ábelt, veszélyeztetve ezzel az egész emberi történelmet és az együttélés
lehetőségét. Hogy megértsük,
miért utasítja el Isten mélyen az erőszakot, az ember teremtéséhez kell visszamennünk: „Isten megteremtette az embert, saját képmására” (Ter 1,27). Ebből származik
az új szövetség, amelyet az Úr hoz létre Noéval. Isten szeretetszövetséggel kötelezi
el magát minden élőlény irányában. Mindenki az ő védelme
alá kerül, az ő szeretetének szárnyai alá, ahová minden ember életét össze akarja gyűjteni.
Az Ószövetség történeteiben az Úr más alkalmakkor is megújítja
szövetségét, mert azt az emberek és az ő választott
népe gyakran semmissé teszik. Ezzel
fejezi ki Isten a hűségét és azt a
szándékát, hogy barátságába fogadjon bennünket. Végül pedig ennek a szövetségnek a jele nem más, mint amit ma szivárványnak nevezünk. A héber megfogalmazásban ez „felhők feletti
íj”. A szöveg tehát
az „íj” szót használja, ami a háború
jelképe. Isten az erőszak történetét a béke történetévé alakítja
át. A szivárvány pedig ennek a szándékának s a föld életéről szőtt álmának
jele.
Imádság
az Egyházért
