Lev
19,1–2.17–18; Zsolt 103 (102); 1Kor
3,16–23; Mt 5,38–48
38Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szemet szemért, és fogat fogért’. (Kiv 21,24) 39Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. 40És aki el akarja perelni tőled az ingedet, engedd át neki a köpenyedet is; 41s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. 42Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.
43Hallottátok, hogy azt mondták: ‘Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’ (Lev 19,18) 44Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért, 45hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gonoszoknak. 46Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi lesz a jutalmatok? Nemde a vámosok is ugyanezt teszik? 47És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik? 48Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Ezeken a vasárnapokon a liturgia
a hegyi beszédről
gondolkodtat el minket, amit Jézus a sziklára
épült ház példabeszédével fejez be. Mintha kifejezetten hangsúlyozni akarná szavai erejét, mely szavak, ha gyakorlatba ültetjük őket, megszilárdítják házunkat az élet viharaival szemben. Ezért valóban bölcs és realista az, aki bízik ezekben
a szavakban. Bennük van elrejtve
az igazi életbölcsesség, ami más, mint amit gondolnánk, de ami egyedül képes megszabadítani a világot a gonoszság által rászabadított erőszaktól. Jézus be akarja teljesíteni a Törvényt.
Ennek fényében kell értelmezni, amikor
azt mondja: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok
ellent a gonosznak.
Aki megüti a jobb arcodat,
annak tartsd oda a másikat is!”
Jézus szerint ezt a szabályt, még ha lehetett is valami értelme, gyökerestül ki kell irtani: nem elég, hogy nem szabad bosszút állni, még csak ellent sem kell állni a gonosznak. A világ számára idegen életideálról van szó, amit Jézus a saját személyében teljesít be. A gonoszt nem azzal lehet kiirtani, ha egyenlő mértékben visszaadjuk a rosszat, mint ahogy a szemet szemért, fogat fogért törvénye kimondja, hanem úgy, ha azt gyökerestől megszüntetjük. És mivel a gonoszság gyökere az ember szívében van, ott kell elkezdeni a harcot, a gonoszság kiirtását. A hívők arra hivatottak, hogy elsőként kezdjék megvívni ezt a harcot ezekből az evangéliumi szavakból kiindulva. A mély hitű Athenagorasz pátriárka annak fontosságát hangsúlyozta, hogy magunkból kell kiindulnunk. „A legkeményebb háború az
– írja –, amit önmagunk ellen folytatunk. Azonban le kell fegyverezni önmagunkat. Én magam is évekig vívtam ezt a háborút. Rettenetes volt. De most már fegyvertelen vagyok. Nem félek semmitől, mert a szeretet elűzte a félelmet.” Igen, a gonosz megdöntéséért folytatott harcnak a saját, egocentrikus ösztönöktől megtisztított és szeretettel megtöltött szívünkben kell kezdődnie. Az evangéliumnak ezek a szavai segítenek, hogy a szeretet, a béke és az egyetértés gyümölcseit teremjük. Jézus így folytatja: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket.”
Jézus tágasabbá akarja tenni az emberek szívét, és meg akarja gyengíteni a határokat, melyek egymás ellenségévé tesznek minket. Az a szeretet, amelyet Jézus a tanítványoknak ajándékoz, ledönti a falakat, és elsöpri a szívünkben élő távolságokat. Isten szeretete ugyanis tágas, nem ismer határokat. Jézus azt mondja: „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” – az ember érdemeitől vagy érdemtelenségétől függetlenül. Jézus ezt a szeretetet éli meg és ajándékozza tanítványainak, akiknek azt tovább kell ajándékozniuk másoknak. Máté éppen a missziós beszédben idézi Jézus szavait: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok” (Mt 10,8). Ez a szeretet, amelyet az Úr a tanítványoknak ajándékoz, a kereszténységnek az az újdonsága, amelyet nem hagyhatunk figyelmen kívül, nem rejthetünk el. Jézus egy tágas, nagylelkű életre hívja a tanítványokat. Ő jól ismeri gyengeségünket és bűnünket, de nem szűnik meg buzdítani minket: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Egyébként már Mózes idejében is így buzdította az Úr a népét: „Legyetek szentek, mert én, az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.” A szentség pedig szeretet, az a határtalan szeretet, mely arra indítja a tanítványokat, hogy kilépjenek önmagukból, és elinduljanak a világ perifériái felé, ahogyan Ferenc pápa szereti mondani, a szegények és a gyengék felé. Ismét maga Jézus áll előttünk, mint aki elsőként váltja valóra a szeretet első parancsát. Krisztusnak, az új embernek, az igazi emberség példaképének a követése válik az egyszerű úttá, amelyet az evangélium mindannyiunk számára elérhető közelségbe hoz.
Imádság az Úr napján
