Sir 15,15–20; Zsolt 119 (118); 1Kor 2,6–10; Mt 5,17–37
17Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. 18Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. 19Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában.
20Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.
21Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’. (Kiv 20,13) 22Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére. 23Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: 24hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj és ajánld föl adományodat. 25Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. 26Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.
27Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne törj házasságot!’ (Kiv 20,14}<fs) 28Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében. 29Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék. 30És ha a jobb kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész tested a gyehennára jusson.
31Azt is mondták: ‘Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet’. (MTörv 24,1) 32Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsátja feleségét – kivéve a paráznaság esetét –, házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott nővel összeházasodik, házasságot tör.
33Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: ‘Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!’ (Lev 19,12}<fs) 34Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, 35se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. (Iz 66,1;Zsolt 48,3) 36A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.
Jézus másféle igazságról beszél, arról, amely közvetlenül kötődik ahhoz, hogyan
cselekszik Isten: nem hidegen számolgat, nem méricskéli, mennyit adott és kapott valaki,
mennyi bűne és mennyi érdeme van. Isten nagy és irgalmas
szívvel cselekszik, igazsága túlmegy minden határon,
a törvény határán is. A kérdés nem a törvény előírása és betartása közötti, hanem a szeretet és a közöny, a szenvedélyes szeretet és a ridegség
közti különbség. Nem egyszerűen a törvények
betartásáról van szó, ami természetesen elengedhetetlen, hanem
arról, hogy egy olyan
közös életet építsünk fel, amelynek alaptörvénye
a kölcsönös szeretet.
Ebből indul ki az első antitézis: „Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával.” Az egymás közti kapcsolataink forognak kockán. Ezek a szeretetkapcsolatok olyan fontosak, hogy meghatározzák az ember végső sorsát: a kölcsönös szeretet a törvény beteljesedése. A tiltó parancstól el kell jutnunk ahhoz, hogy kijelentsük a szeretet elsőségét. Nem arról van szó, hogy ne tegyünk rosszat, hanem inkább arról, hogy jót tegyünk. A szeretet jelenti az igazságosságot, amit az evangélium kér a tanítványoktól. Ez nem pusztán erkölcsi gyakorlat, hanem az élet és Isten iránti hódolat lényege. Olyannyira, hogy Jézus hozzáteszi: „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel ajándékodat.” Az irgalmasság többet ér, mint az áldozat. A szertartás mint az Istennel való kapcsolat jele elválaszthatatlan az emberek közötti komoly, baráti kapcsolattól. Ebben az összefüggésben kell értelmezni a következő megállapítást is: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.”
Ezután az eskü kérdéséről beszél: „Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan. (...) Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek.” Az evangélium azt mondja, semmiféle esküt nem szabad tenni, sem vallási, sem társadalmi téren. Az eskü az Isten tekintélyével való visszaélés, csak arra való, hogy elfedjük az emberi szavak és cselekedetek igazságának hiányosságát. Jézus azt mondja: „Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezen felül van, a gonosztól való.” Jézus valóban bízik az emberek szavában. És mindenkire rábízza az evangélium szavát a maga újdonságával és erejével. Pál apostol megállapítja, hogy nem ennek a világnak a bölcsességéről van szó, és hozzáteszi: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által.” (1Kor 2,9–10) Új törvényt ad át a keresztényeknek, amely nem előírások és törvényi rendelkezések rendszere, hanem új szív, új lélek.
Imádság
az Úr napján
