Ter 3,9–24. Isten így
szólt Ádámhoz: „Hol vagy?
9Az Úr Isten azonban szólította az embert: »Hol vagy?« 10Az így válaszolt: »Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.« 11Erre megkérdezte tőle: »Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?« 12Az ember azt felelte: »Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.« 13Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: »Miért tetted ezt?« Ő így felelt: »A kígyó rászedett és ettem.«
14Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: »Mivel ezt tetted, légy átkozott
minden állat és földi vad között;
a hasadon járj,
és port egyél életed valamennyi napján!
15Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé,
ivadékod és az ő ivadéka közé:
Ő széttiporja fejedet,
te pedig a sarkát mardosod.«
16Az asszonynak pedig azt mondta:
»Megsokasítom gyötrelmeidet
és terhességed kínjait!
Fájdalommal szüld a gyermekeket!
Vágyakozni fogsz a férfi után,
és ő uralkodni fog rajtad!«
17Ádámnak pedig azt mondta:
»Mivel hallgattál feleséged szavára,
és ettél a fáról,
amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél,
átkozott legyen a föld miattad!
Fáradozva élj belőle
életed minden napján! 18Teremjen az neked tövist és bogáncsot, és edd csak a föld növényeit! 19Arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél,
– mert por vagy, és visszatérsz a porba!« 20És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek. 21Az Úr Isten ezután bőr köntösöket készített az embernek és a feleségének. Felöltöztette őket, 22és azt mondta az Úr Isten: »Íme, az ember olyanná lett, mint egy közülünk: tud jót és rosszat. Most aztán nehogy kinyújtsa a kezét, vegyen az élet fájáról is, egyen, és örökké éljen!« 23Ezért aztán kiküldte őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Isten soha nem hagyja el az embereket, még ha vétkeznek is, s ezzel eltávolodnak tőle. Keresni kezdi Ádámot és Évát, szeretettel kérdezi: „Hol vagy?” Mi is gyakran zárkózunk magunkba, hogy elrejtőzzünk az Úr elől, az ő tekintete elől. Ez történik, valahányszor úgy élünk, mintha Isten nem létezne, nem lenne a barátunk. Az Úr azonban nem hagy fel keresésünkkel, kérdezi tőlünk is, ahogy Ádámtól: „Hol vagy?” Mindennap kéri tőlünk, hogy ne rejtőzzünk el a szeretete elől. Ádám valószínűleg tudatában van annak, hogy bűnt követett el, fél, és szégyelli magát emiatt. Elrejtőzik Isten elől. De az Úr keresi őt, keres minket. Beszélgetésbe kezd Ádámmal. Velünk is gyakran megtörténik, hogy nem szívesen ismerjük be bűneinket. Mindig készen állunk, hogy felmentsük magunkat, és másoknak tulajdonítsuk a felelősséget cselekedeteink és az elkövetett rossz miatt. Isten azonban tudja, mi történt valójában. A kígyóhoz, a férfihez és a nőhöz intézett szavai csak a történtek következményei. A bűn az, aminek az emberiség és a világ történetét sújtó drámai következményei vannak: az ellenségesség, a fájdalom, a nehéz élet és végül a halál. Az ember Isten nélkül meghal, Isten nélkül ellenségekké válunk, ahogy Káinnal és Ábellel történt. Isten azonban nem büntetni akarja Ádámot és Évát, nem megbüntetni akarja a bűnöst. Ő továbbra is gondoskodik az emberről, a férfiről és a nőről, tesz azért, hogy el tudják takarni mezítelenségüket. Szeretetének ruhája is ez, amely be tudja takarni őket, amikor elhagyják az Istennel való élet kertjét. Jézus – ahogy Pál írja – ezért az új Ádám: „Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak.” (Róm 5,18–19)
Előesti
imádság
