Ter 4,1–15.25.
Káin és Ábel
41Az ember aztán megismerte feleségét, Évát. Az fogant, megszülte Káint, és így szólt: »Embert kaptam Istentől!« 2Majd ismét szült: az öccsét, Ábelt. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves. 3Történt pedig számos nap múltán, hogy Káin ajándékot mutatott be az Úrnak a föld gyümölcséből. 4Ábel is áldozott nyája elsőszülötteiből és azok kövérjéből. Az Úr rátekintett Ábelre és ajándékaira, 5de Káinra és ajándékaira nem tekintett. Nagy haragra gerjedt erre Káin, és lehorgasztotta a fejét. 6Ám az Úr azt mondta neki: »Miért gerjedtél haragra, s miért horgasztod le a fejed? 7Nemde ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!« 8Mindazonáltal Káin azt mondta Ábelnek, a testvérének: »Menjünk ki!« Amikor kint voltak a mezőn, Káin rátámadt testvérére, Ábelre, és megölte. 9Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: »Hol van Ábel, a testvéred?« Ő így felelt: »Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?« 10Azt mondta erre neki: »Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. 11Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből! 12Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóbor bujdosó légy a földön!« 13Azt mondta erre Káin az Úrnak: »Nagyobb az én gonoszságom, hogysem viselhetném. 14Íme, ma kivetsz engem e föld színéről, el kell takarodnom színed elől, s kóbor bujdosó lesz belőlem a földön: így bárki megölhet, aki rám talál!« 15Azt mondta erre az Úr neki: »Korántsem lesz úgy, sőt bárki, aki megöli Káint, hétszeresen bűnhődik!« Jelt is tett az Úr Káinra, hogy meg ne ölje senki sem, aki rátalál. 25Ádám megismerte még a feleségét, s az fiút szült, és elnevezte Szetnek, mondván: »Másik magzatot adott nekem Isten Ábel helyett, akit megölt Káin!«
Az emberiség történetére kezdettől fogva rányomja bélyegét a testvérgyilkos harc. Káin erős ember, Ábel pedig, a testvére szinte névtelen valaki, neve ugyanis héberül annyit tesz: lehelet, semmi. Az ő létezése abban nyilvánul meg, hogy egy másik ember testvére, Káiné. Egy ember sem létezhet anélkül, hogy el ne fogadná, hogy van testvére is, hogy vele él, és el ne fogadná a benne rejlő másságot. Nem tudjuk megélni az emberségünket mások nélkül. Ábel pásztor volt, nomád életvitelű ember, nem pedig földműves, mint Káin. Az ő bűne azzal kezdődik, hogy elutasítja Ábel másságát. Ebből fakad testvére iránti irigysége, az a neheztelés, amely hamarosan az erőszakos halálhoz vezet. A héber szövegben Káin a testvére ellen fordul, és úgy kommunikál vele, hogy nem mond egyetlen szót sem. Mikor az irigység, a harag kialakul az emberben, mikor eluralkodik rajta a neheztelés, többé nem képes beszélni, nem akar beszélni. Az ellenségeskedés pedig addig mélyül, hogy a végén a másik meggyilkolásához vezet. És Isten ismét közbelép, Káin félelme és hallgatása láttán ő veszi magához a szót. „Hol van a testvéred?” – kérdezi tőle, ahogyan Ádámtól kérdezte: „Hol vagy?” Isten kérdez. A hangja mindig kérdés, azt kéri tőlünk, számoljunk el a testvérünkkel. Isten kiáltása ez, ami mindannyiunkért szól, a világunkért, minden erőszak és a másság mindenféle elutasítása ellen. „Hol van a testvéred?” – olyan kérdés ez, amelyet Isten aggodalommal telve tesz fel ennek a világnak, amely megbotránkozás nélkül fogadja el az erőszakot, és elkerülhetetlen tényként gondol a háborúra, az élet normális dimenziójaként a megosztottságra. Igen, a sok ártatlan férfi és nő vérének hangja – csakúgy, mint Ábelé – Istenhez kiált a földről, amiből mindannyian vétettünk, mint egymás testvérei. Jézusban jobban megértjük, hogy minden ember a testvérünk, mert Isten gyermeke, az ő képére és hasonlatosságára lett teremtve. Az Egyház erről az egyetemességről tanúskodik a földön, amit oly nehéz elfogadni és megélni ebben a világban.
Imádság
a szegényekért
