FEBRUÁR 6., HÉTFŐ

 

A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a betegekért imádkoznak. 

Ter 1,1–19. Isten hat nap alatt hozta létre művét

1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.

3És Isten szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság. 4Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől, 5és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap.

6Azután újra szólt Isten: »Legyen boltozat a vizek között, s válassza el a vizeket a vizektől!« 7Meg is alkotta Isten a boltozatot, s elválasztotta azokat a vizeket, amelyek a boltozat alatt voltak, azoktól, amelyek a boltozat felett voltak. Úgy is lett. 8Isten elnevezte a boltozatot égnek. Akkor este és reggel lett: a második nap.

9Azt mondta ezután Isten: »Gyűljenek egy helyre a vizek, amelyek az ég alatt vannak, és tűnjék elő a száraz!« Úgy is lett. 10Isten elnevezte a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig elnevezte tengernek. És látta Isten, hogy jó. 11Majd azt mondta Isten: »Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét, a belsejében maggal!« Úgy is lett. 12A föld füvet hajtott, amely zöldül, és faja szerint magot hoz, és fát, amely faja szerint gyümölcsöt hoz, a belsejében maggal. És látta Isten, hogy jó. 13És lett este és reggel: a harmadik nap.

14Azt mondta ezután Isten: »Legyenek világítók az ég boltozatán! Válasszák el a nappalt az éjszakától, jelezzék az időket, a napokat és az esztendőket, 15ragyogjanak az ég boltozatán, és világítsanak a földre!« Úgy is lett. 16Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat. 17Az ég boltozatára helyezte őket, hogy világítsanak a földre, 18s uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. 19És lett este és reggel: a negyedik nap.

Ma a Teremtés könyvének olvasásába kezdünk, mely a Biblia első könyve, és amely az Egyház liturgiája által most elénk tárt első tizenegy fejezetében megmutatja Izraelnek a teremtett világról és az emberiségről alkotott képét. Nem ez volt a Biblia elsőként megírt könyve, a babiloni száműzetés idő- szaka után keletkezett. Abban az időben Izrael népe mélyen elgondolkodott saját múltjának történetéről, hogy megtalálja népként való létezésének magyarázatát. S miközben erről elmélkedett, más válaszokat is talált a teremtés és a létezés értelmére, az emberi életben jelen lévő gonosz miszté- riumára, a halál értelmére, és még sok mindenre. Az elbeszélés kezdetén megmutatja a Szó erejét: Isten a szavával teremt. Isten szól, és a világ létezik. Az olvasott szakasz a negyedik napról beszél, a nap, a hold és a csillagok teremtésének napjáról, hogy világítsanak az égbolton, s hogy „ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket”. A hét nap alatt zajló teremtés közepénél tartunk. S valóban, bár Isten már az első nap megteremtette a világosságot, valós létezést és értelmet csak a negyediken nyer a teremtésben. Ha egyrészt igaz, hogy a világosság és a sötétség arra valók, hogy a nappalt és az éjszakát megkülönböztessék, úgy ezeket főként azért teremtette Isten – s a szent könyv írója ezt akarja hangsúlyozni –, hogy az ember idejét szabályozzák, hogy fölvegye Isten, vagyis a liturgikus ünnepek ritmusát. Ünnep nélkül – s ezt a „hetedik nap”, a szombat mutatja majd meg jobban – a teremtés nem teljesedik ki. Nagy különbség van az óra által mutatott idő és Isten ideje között, ezt látjuk ebben a szakaszban. Az emberi lény uralkodhat mindenen, de az idő nem teljesen az övé. Egy olyan társadalomban, mint a miénk, amely kezdi elveszíteni az ünnep értelmét és értékét, ez a történet arra figyelmeztet, hogy ne a saját tetteinket, munkálkodásunkat helyezzük mindennek a középpontjába. Létfontosságú a magunk és a társadalom számára is, hogy Isten idejét belefoglaljuk napjainkba, hogy így elkerüljük a túlkapások, az erőszak és az elnyomás minden fajtáját. Isten ideje megmenti az ember idejét.

Imádság a betegekért